Életről, lélekről

Araczky Irén 2006.11.26. 16:09

Érdekes, elmélkedő írás, amely sokféle gondolatot ébreszt az emberben.

Ötéves koromban egy december 23-i éjjelen arra ébredtem nagyszüleim között az ágyban, hogy valaki kopog az ablakon. Mamika felkelt, suttogást hallottam, majd nagyszüleim kimentek a szobából.

Reggel, ébredés után, hangos beszédet hallottam a konyha felől, ami elég szokatlan volt számomra. Kimentem hát a konyhába, és ott idegen embereket láttam. Köztük a szomszéd doktor bácsinkat is, aki injekciót adott egy teljesen fehér hajú néninek. A néni sírt, így én is szipogva kérdeztem: – Hol van az én mamikám?

A néni könnyes szemét rám emelte, és azt mondta: – Én vagyok, hát nem ismersz meg? Rémülten néztem rá, mitől lett ilyen fehér a haja?! Rossz hírt hozott az éjjeli látogató: egy balesetben meghalt az egyetlen fia, aki végzős fogtechnikus volt. Mamikám pár óra alatt ősz lett, tatika pedig sok évet öregedett…

Így találkoztam először a halállal. Nem tudtam felfogni, mi az, de haragudtam rá nagyon, mert bántotta az én mamikámat és tatikámat.

Sok év telt el azóta, és szülő lévén még ma sem vagyok képes felfogni, hogyan tudták feldolgozni fiuk halálát.

Amit ezután gyerekként tapasztaltam, nagyon titokzatos volt. Mamikához ismerős nénik jártak, akikkel érdekes dolgokat csináltak. Égő gyertyát tettek az asztal közepére, az imakönyvre egy vékony fonalat kötöttek, a fonal végére pedig az utcaajtó nagy kulcsát. Ima után kérdéseket tettek fel, és a kulcs magától mozgott mindenféle irányban. A kérdések a halottakat érintették, és a leggyakoribb az volt, hogy vajon a mennyországba került-e az illető. A választ megkapva megnyugvás, vagy sírás következett.

Ezt a halálesetet sok-sok évig nem követte több, így nem igazán foglalkoztatott a téma. Majd a nagyszüleim távozásakor már foglalkoztam az ezotériával, így a meditációk alkalmával információkat tudtam kapni az eltávozott szeretteimről. Több irodalmat – egyházit és világit olvastam el. Ezek nem teljesen egyeznek meg abban, mi is történik a fizikai test elhagyása után. De közös az az állítás, hogy elismerik a fizikai testnek azt a szerepét, hogy bizonyos időre otthont ad egy számunkra titokzatos valaminek, amit léleknek nevezünk. A halál akkor következik be, amikor a lélek eldönti, hogy tapasztalása a Földön véget ért, és elhagyja anyagból lett földi járművét.

Az ezzel kapcsolatos irodalom arról számol be, hogy a tudattest még 42 napig itt tartózkodik a Földön, majd szertefoszlik. A lélek, ha fel van erre készülve, felmegy a tisztító szintekre, és ezeket végigjárva döntheti el további tevékenykedését.

Sem a mamika, sem az apukám távozása nem ért váratlanul. Tudni lehetett az ő felkészítési folyamataikat, így mis is felkészülten, tudomásul és tiszteltben tartva elhatározásukat engedtük őket útjukra. Nagy segítséget nyújt ilyenkor a léleknek az ima és a fény, amit a gyertya képvisel.

Ez a hónap nagyon jó alkalom arra, hogy eltávozott szeretteinkért tegyünk valamit. A csendes megemlékezés egy fehér égő gyertya mellett, imával, vagy a szeretetünk áramoltatásával, emlékezéssel nagyon sokat segít számukra. Ha nem volt időnk elmondani, hogy tiszteltük és szerettük őket, most elmondhatjuk nekik.

Gondoljunk azokra a lelkekre is, akikért senki sem mond imát, akikről senki sem emlékezik meg!

A titok csak addig titok, amíg fel nem tárjuk a lelkünk titkát. Ha feltárjuk, rájövünk, hogy a szeretetből teremtődött, erre vágyik, és oda iparkodik vissza.