Találkozások

Vég Erzsébet 2006.11.14. 19:50

A keresztény kultúrkörbe nem igazán fér bele a reinkarnáció fogalma, mégis sokakat gondolkodásra késztet, foglalkoztat.

A lélekvándorlás és a karma fogalma a nagyon racionális emberi agynak talán felfoghatatlan. Néha magam sem tudom, hogy melyiktől félek jobban: ha a halállal véget ér minden, vagy ha egy másik életben „helyrehozhatom”, amit most esetleg elrontok. Talán jobban esik arra gondolnom, hogy nem a pokol tüzén fogok égni, ha valami rosszat teszek…

Feltételezem, nem vagyok egyedül a kérdésekkel, hogy milyen céllal is érkeztünk a Földre, mi dolgunk a világon? „Küzdeni erőnk szerint a legnebesbekért?” Vajon mit tanítanak nekünk a körülöttünk élő emberek, a szüleink, barátaink, gyerekeink?

Reinkarnáció ide vagy oda, abban azért hiszek, hogy minden találkozásnak oka van, legyen az barát, futó ismerős, vagy éppen szerelem. Azt mondják, az ember olyan kapcsolatokat „kap” (azt is mondják, hogy választ), amilyenekre éppen szüksége van a pillanatnyi fejlettségi szintjéhez és a további tanulási folyamatához. Azt is olvastam, hogy még „odaát” mi magunk választjuk meg a sorsunkat, csak aztán „leszületve” elfelejtjük, és többnyire lázadozunk a gondok, ne adj’ Isten, csapások, betegségek ellen.

Amikor a gyerekeim békésen szuszognak és gyönyörködöm bennük, sokszor felteszem a kérdést, vajon miért pont őket kaptuk? Vagy, ha úgy tetszik, miért pont minket választottak? Milyen emberek lesznek, hogyan állják meg majd a helyüket a világban? Máskor, ha netán kicsit felbosszant a fiam vagy a párom, én is megkérdezem, hogy „Istenem, mit vétettem…?” Megint máskor, amikor éppen a villámhárító szerepét töltöm be két kedves családtagom között, mindkettőt próbálom meggyőzni. Arról, hogy valószínűleg nem véletlenül kerültünk egy családba, és valami dolgunk lehet egymással, ám nem hinném, hogy az állandó vitatkozás az – bár ez sem teljesen kizárt.

A reinkarnációval kapcsolatos gondolataimat, érzéseimet egy idézettel tudnám formába önteni. Jómagam nem tudtam volna ilyen frappánsan megfogalmazni. „A cél, hogy az ember ismételt inkarnációk sorozatán át a legváltozatosabb életsorsokon menjen keresztül, és így lelkileg-szellemileg minden irányban fejlődjön, vagyis, hogy minden inkarnációjában különb emberként haljon meg, mint amilyennek született.”

Erre törekszem, és erre próbálom majd nevelni a gyerekeimet is.