Édesanyám húslevese

Bíró Szabolcs  2011.4.30. 15:53

Avagy a legfontosabb gasztronómiai örökségem.

„A Marson is a férfiak fognak főzni, majd meglátod!” – mondta Al Pacino a Fedőneve: Donnie Brasco című filmben, ez a mondat pedig, úgy tűnik, végigkíséri az életemet. Nálunk otthon mindig is édesanyám volt a Nagy Szakácsmester, de hozzám hasonlóan ő sem tanult meg főzni mindaddig, amíg el nem költözött a nagyszüleimtől, hogy édesapámmal új otthont teremtsenek. Ebben teljesen egyformák vagyunk, annyi különbséggel, hogy én férfiként gyártom a különféle ételkölteményeket.

Főzni sosem könyvből vagy tévéműsorok alapján tanultam: öreg kamaszként kezdtem aktívan segédkezni a konyhában, pucoltam, vágtam, szabdaltam-szeleteltem, amit kellett, és közben figyeltem, hogy édesanyám miből mennyit rak mihez, mivel ízesít, milyen arányokat használ. Néha kérdeztem, aztán tovább figyeltem, néha jegyzeteltem is. Édesanyám főztjéről alapvetően azt lehet elmondani, hogy a legtöbb esetben gazdagon ízesített, és ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy túl sok fűszert használna fel egy-egy ételhez.

Amikor kedvesemmel összeköltöztünk, ezt a gazdag, húsos-zöldséges ízvilágot hoztam magammal a konyhába. Ennek a gasztronómiai örökségnek pedig édesanyám csirkehúslevese a koronája.

Hozzávalók (4 liter leveshez):

Több szelet csirkehús (általában szárnyakat, lábakat, hátat, csontokat, belsőséget használok), 4 db sárgarépa, 2 szál petrezselyem, negyed fej zeller, 1 kisebb fej karalábé, 1 fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, feketebors, szegfűbors, só, húsleveskocka, szerecsendió, köménymag, petrezselyemzöld

Egy nagy lábasba öntünk négy liter vizet, és ebbe helyezzük a négy répát (én egészben szoktam), a negyed zellert, a karalábét (ezt általában negyedekre vágom), a vöröshagymát (egészben), a fokhagymagerezdeket és a hússzeleteket. Feketeborsból és szegfűborsból is nyugodtan lehet 10-16 szemet beleszórni, ezeket általában teatojásba helyezem, hogy ne kelljen utólag, egyenként kihalászni a levesből. Köménymagból egy bátor kiskanállal rakok bele (ez is mehet a teatojásba), szerecsendióból pedig negyedet, ha egész van belőle, és fél kiskanállal, ha őrölt. Húsleveskockából kettőt, sóból egy bátor kanállal, petrezselyemzöldből ízlés szerint. Mindezt nagy lángon felforralom, majd forrás után a lehető legkisebb lángra rakom, és gondosan lefedve két (vagy akár három) órán át főzöm. A végeredmény még finomabb, ha tésztát is főzünk hozzá.

Hozzászólások

@

Küldés