Így főznek Svájcban 2.

Jády Mónika  2026.6.18. 16:06

Sorozatunk következő részében felfedjük, hogy Európa ékszerdobozában valós és kitalált receptszerzők is léteznek, és azt is, hogyan működnek a különböző férfi főzőklubok...

Valós és kitalált receptszerzők

A valóságban is létező Elisabeth Fülscher főzőiskoláját és tanfolyamait (például, hogyan vezessünk egy háztartást alkalmazottakkal) a felsőbb körökhöz tartozók látogatták, ám szakácskönyvét Svájc német nyelvterületén sok háztartásban forgatták. A „Die Fülscher” – ahogy mindenki hívta – először 1935-ben jelent meg, majd rendszeresen aktualizálták.



A Svájcban legtöbbet eladott szakácskönyv viszont Betty Bossi nevéhez fűződik, aki ugyancsak egy kitalált figura, Emmi Creola-Maag reklámszövegíró szülötte. 1956-ban jelent meg előszőr a Betty Bossi Post, amelyet eleinte ingyenesen adtak országszerte a boltokban – egész hétre való receptekkel. Később elő lehetett fizetni a lapra, 1973-ban pedig megjelent az első szakácskönyv, melyet még sok más követett, nagy példányszámokban. Ezek lapozgatása felér egy időutazással: nyomon követhetjük, hogyan lettek népszerűek majd időszerűtlenek a konzerv termékek, mikor melyik konyhagép jött divatba, mióta kedvelt az alacsony hőmérsékleten való sütés, a fast- és a slow food, a helyi termelők termékei, a vegetáriánus és a vegán ételek. A nem létező Bettynek 1998-től honlapja is van, s már rég nem étolajat és zsírt reklámoz, mint a kezdetekben. A nevével fémjelzett termékek az egyik nagy svájci szupermarket-hálózatban kaphatók.

Riz Casimir – a gyermek- és fiatalkort idéző étel

Ueli Prager, a Mövenpick svájci étteremlánc alapítója szakácsaival tejszínes-curry-szószos rizsételt kreált az ’50-es évek elején, amikor még nem volt egyszerű hozzájutni egzotikus fűszerekhez – borjúhússal, paprikával, banánnal és ananásszal. A Mövenpick csak 1988-ban árulta el a pontos receptet, de addigra már különféle változatban készítették a Riz Casimirt. A ’70-es években főzték kollégiumi konyhákon, táborokban, a hadseregben – drága borjúhús helyett disznó- majd a ’80-as évektől csirkehússal, ananásszal (konzervből) és koktélcseresznyével. A legtöbben már inkább csak nosztalgiából készítik. Jó ideje autentikus indiai és thai curryt is kapni Svájcban...

Riz Casimir

Főzés, mint közösségi élmény

1959-ben még egy férfi főzőklub alakult a német nyelvterületen, 9 konyhával, kb. 90 taggal, francia névvel: Confrérie de la Marmite (Marmite testvériség – a marmite jelentése kőből, fémből vagy öntött vasból készült, fedővel ellátott nagyméretű edény). A csapatok tagjai évente legalább négyszer (vannak, akik havonta) találkoznak és felváltva, 3-4-fős csapatokban főznek egymásnak – egy étteremben vagy akár az iskolakonyhán, vitorlásklub konyhájában... Van olyan 9 ezer lakosú község, ahol két férfi főzőklub is működik!

A hobbiszakács férfiak tisztában vannak azzal: alkalmanként főzni nem ugyanaz, mint amikor nap mint nap kell ételt készíteni a családnak. (S azt is tudják, hogy a nők díjazzák a főzőtudást.) Van, aki azért lépett be, mert szeret jókat enni, viszont nem tudott főzni. Másokat a társaság, a főzés öröme vitt a klubba. A klubban közösen készülnek az estékre, eldöntik, mi lesz a menü, kiválasztják a hozzá illő bort, megvásárolják a hozzávalókat... Mottó: jól főzni egyszerű alapanyagokból, szerény büdzséből.

(Folytatjuk)

Hozzászólások

@

Küldés