Szardíniai fánk

Kottra Éva  2011.4.1. 6:42

A legrangosabb olasz konyhamagazin, az Etoile, egyik régi számából csentem el ezt a fantasztikus receptet.

A fánk elkészítéséhez való alapanyagok legkisebb mennyiségű, de elmaradhatatlan része a sáfrány. A hazai piacokon talán nem egyszerű beszerezni ezt a fűszert , ezért egyet s mást tartsunk mindig alaposan szem előtt, hogy elkerüljük a hamisítók által kínált terméket.

A sáfrány élénk színű, vonzó csomagolásain a következő feliratokkal találkozhatunk:
Curcuma (az indiai eredetű kurkumát sárga por formájában árulják),
Carthamus (a pórsáfrány bibéi szintén sárga színű port adnak, melyet a hamisítók zafferanone névvel is árulhatnak),
Annato (az oriàna nevű, Karib származású növény bibéinek vörös pora inkább festékanyagként ismeretes),
De csakis a Zafferan, azaz a vonzó szépségű Crocus Sativus virág narancssárga bibéje az egyetlen teljes értékű sáfrány!

Az iráni, francia és olasz területeken termelt sáfrány a legnemesebb és legkeresettebb fajták közé tartozik. Magas ára miatt a középkorban is gyakran hamisították, s az akkori büntető törvénykönyv szerint elevenen máglyahalálra ítélték az illetőt, aki ezzel megpróbálkozott. Ára kilónként ma is 20-30 000 euró körül forog a világpiacon, de nem kell megijedni; konyhánkban csak pár grammra lesz szükség. Ennyit bárki megengedhet magának.

Hogy tétovázás nélkül nyúljunk a pénztárcánkhoz, íme néhány felmentő adat: egyetlen kilogramm sáfrányhoz kétszázezer (!) krókusz fűszervirágra, valamint négyszáz munkaórára van szükség. A növényt csakis hajnalban szabad szedni, hogy megőrizze finom aromavilágát. Évente kétszer, a még nedves föld fölött hajlongva, óvatos mozdulatokkal haladva gyűjtik a virágokat. Ezek mindegyike csak kettő, maximum három bibét tartalmaz – ez adja a sáfrányt, melyet még a nap folyamán csomagolnak. Az egész bibeszálakat átlátszó üvegcsékbe zárják, de gyakran pirinyó, hermetikusan lezárt papírzacskókban, zúzott por formájában is kapható. A folklorisztikus módon, nyitott juta tasakokban árusított sáfránypor igencsak vonzó látványnak, de az oxidáció, a nedves levegő és a fölötte hajlongó turisták sokasága nem járul hozzá az íz- és illatvilág teljes megmaradásához.

S végül ne feledjük, hogy a régi magyar konyhában is jól ismert sáfrány a húsleves aranysárga színezésére szolgált.

A szardíniai fánk receptjének hozzávalói grammokban megadva (az Etoile alapján):
500 gramm sima liszt, 50 gramm tojássárgája (kb. 3-4 tojás), 50 gramm friss narancslé (1-2db narancsból), 3 gramm reszelt narancshéj, 250 gramm főtt krumpli (kb.4 db), pürévé zúzva, 200 gramm túró, 35 gramm sörélesztő, 100 gramm friss zsíros tej, 2 gramm só, 1 gramm sáfránypor
Ezenkívül, mogyoróolaj a sütéshez, és apró őrlésű kristálycukor a beforgatáshoz.

A sörélesztőt langyos tejben felolvasztjuk, és pihenni hagyjuk, míg feljön a habja. A hozzávalókból sima, ragacsos tésztát keverünk, s egy műanyag tálba helyezzük; élelmiszer-csomagoló nejlonnal lezárjuk, s a duplájára kelesztjük egy 30 °C-os helyiségben.
Egy centiméteres nyílású díszítő cukrásztasakot használunk a fánkok „megrajzolásához”. Mindegyik alá sütőpapírból vágott korongot helyezünk, hogy a sütésnél ne ragadjanak le. Forró olajban kisütjük őket; amint a papírkorong elválik a fánktól, azt eltávolítjuk. A fánkokat többször is forgassuk át, hogy alaposan megsüljenek, és egyenletes színt kapjanak! A kisült fánkokat egy pillanatra rizspapírra sorakoztatjuk, hogy az a felesleges zsiradékot magába szívhassa, majd aprószemű kristálycukorba forgatjuk. Langyosan tálaljuk.

Édes Tokajival, vagy a szardíniai Vernaccia di Oristano borokkal, esetleg félédes pezsgővel kínálhatjuk vendégeinknek. Sosem száraz borral! Akik szeretik az édeset, szamócaméz helyett langyos akácmézzel is „megöntözhetik” ezt az ízletes fánkot.

Eva Kottrova

Hozzászólások

@

Küldés