Az igazság tényleg fáj?

Oriskó Renáta 2014.5.14. 2:17

Nem hinném. Vagy talán mégis, akkor és ott biztosan. De azután elgondolkodtat...

...és rájövök, hogy az őszinteséget többre értékelem a kitérő válaszoknál, a hazug szavaknál.

Akkor mégis miért hazudunk, s miért érezzük azt, hogy néha szépítenünk kell a valóságot? Hogy lesz a gyermeki füllentésből egy nagyon is negatív emberi tulajdonság? Mert gyerekként még füllentünk. Füllentünk egy rosszabb osztályzatról, mert mi persze készültünk, csak hát a tanító néni teljesen mást kérdezett tőlünk feleléskor. Vagy füllentünk arról, hová tűnt a csoki a felső polcról, hiszen a csokinak mindig lába kél... Pedig már gyerekként is tudjuk, hogy hazudni nem szép dolog.

Akkor mégis mi visz rá minket erre?

Talán a megfelelni vágyás, illetve a „muszáj”, mert úgy hisszük, meg kell felelnünk az elvárásoknak. Hazudunk a főnökünknek arról, hogy egyáltalán nem gond a szombati túlóra. Pedig ebben a hónapban már ez a harmadik…

Talán az, hogy nem akarjuk megbántani a másikat, nem akarunk konfrontálódni.

Minap olvastam egy cikket arról, hogyan vehetjük észre, ha valaki nem mond igazat. A szemkontaktus kerülése, a testbeszéd, az arcmimika megváltozása mind árulkodó jelek. Viszont a cikk kiemelt egy érdekes dolgot, amivel nagyanyáinknak (legalábbis a többségnek) még nem volt alkalmuk találkozni, ez pedig a közösségi oldalakon való kommunikáció. Ugyanis az addig folyamatos beszélgetés lelassul, megakad, mert a hazugság kitalálásához bizony idő kell. Ez előbeszédben annyira nem észrevehető, hiszen a kommunikáció folyamatos, nem hagyhatjuk abba a beszélgetést, mondjuk tíz percre, míg kitaláljuk a megfelelő választ, hazugságot, kifogást. Elgondolkodtató a feltevés, bár kétlem, hogy ezt készpénznek kellene venni.

És még mi visz rá a hazugságra? Talán az, hogy egy idő után mindannyian megtanuljuk, hogy nem kell mindig és mindenkivel teljesen őszintének lenni.
Mindig és mindenkivel nem, de önmagunkkal igen.

Másokat becsaphatunk, bár előbb-utóbb mindig kiderül az igazság, de saját magunkkal ne tegyük ezt! Legyünk legalább önmagunkhoz őszinték! És inkább másokhoz is, bár az igazság néha fáj – de őszintén: ki az, aki hazugságban szeretne élni?