Erőszak a családban

Kovács Márta  2012.10.2. 5:51

Már nem kell krimit néznünk ahhoz, hogy erőszakot, brutalitást, kegyetlenséget lássunk.

Megverte az apját egy tizennyolc éves fiú, mert horkolt.
Brutálisan megverte élettársát.
Verhető az asszony, ha a férfi nem hagy nyomot.
Az anya, az apa és a nagyapa is megerőszakolták a kisfiúkat.
Tizenkilenc évet kapott a gyerekeivel fajtalankodó férfi.
És itt a legújabb:
Az öt évesen halálra kínzott kislány...

Az ember már félve kapcsolja be a rádiót, televíziót és nézi, hallgatja a híreket, mert sajnos szinte hetente hallhatunk egy-egy borzasztó esetről. Félelmetes, ami körülöttünk történik! Már nem kell krimit néznünk ahhoz, hogy erőszakot, brutalitást, kegyetlenséget lássunk. Mára a mindennapok részévé váltak.

A családon belüli erőszak még a mai modern társadalmunkban is tabunak számít. Mind az erőszak alkalmazója, mind annak elszenvedője igyekszik eltitkolni az erőszak létét. A legtöbb esetben a külső környezet sem segíti a családon belüli erőszak feltárását. Úgy tekint a jelenségre, mint olyan családi problémára, amely nem rá tartozik. A családon belüli erőszak számtalan módon megnyilvánulhat. Leggyakrabban fizikai, szexuális, érzelmi, lelki erőszakként, a bántalmazott személy pénzügyi, baráti, családi kapcsolatainak korlátozásaként jelentkezhet.

Nemrég olvastam, hogy Magyarországon az összes emberölés 39 százalékát teszik ki a családi kapcsolaton belül elkövetett gyilkosságok és ugyanebben az országban az ilyen erőszakból kifolyólagos halálos áldozatok száma kb. háromszor magasabb, mint bárhol máshol a világon!

Elszomorító tények. De szomorúak lehetünk bizony azt a megoldást hallván, amit az egyik honatya javasolt, miszerint a nők arra valók, hogy gyereket szüljenek, akár négyet-ötöt! Mutassanak példát a normális családból, és akkor utána majd lehet a nőknek érvényesülni!
Tényleg ez lenne a jó megoldás? Nőkre fogni az egészet?! Hogy mi vagyunk a hibásak, mert letettük a fakanalat? Mert ott vagyunk a társadalmi élet minden területén? Nem hinném, hogy ez a baj! Ez nem ilyen egyszerű, és köze sincs a családon belüli bántalmazásokhoz. Sokkal inkább okolnám az élet minden területén eluralkodó közömbösséget. Közömbösséget egymás iránt a családon belül, illetve a tágabb környezettel szemben is. Sok esetben az agyonhajszolt szülők észre sem veszik, hogy csemetéjük napi szinten órákat tölt a tévé, az internet előtt, válogatás nélkül szívja magába az agresszívnél agresszívebb információkat. Mert a szülőnek arra nincs ideje, hogy együtt tévézzen, netezzen csemetéjével! Inkább ellátja őt a legmodernebb kütyükkel, nehogy valamiben is lemaradjon a társaitól, és bizony évek múltán, amikor megtörténik a baj, akkor veszi csak észre, hogy valami nincs rendben. A gyerek egyre erőszakosabb, követelődzőbb és mire felnő, már régen nem ismeri a szabályokat, nem tudja betartani a társadalmi normákat. Sérült az értékrendje, ezért nem ismer kegyelmet, amikor az akaratát érvényesíti. Keresztülgázol mindenen és mindenkin, aki az útjába kerül – legyen az ismerős vagy családtag, nincs kegyelem.

Ezek a helyzetek is lehetnek a családon belüli erőszak csírái, bár maga a jelenség sokkal régebbről gyökerezik!

Leggyakrabban a nők elleni erőszakról hallani, amikor a férj vagy partner az élet több területén is uralkodik a nő felett. Sok esetben hosszú évek telnek el, mire egy-egy ilyen eset nyilvánosságra kerül. Pedig kell, hogy legyenek árulkodó jelek, segélykiáltások, amire oda kellene figyelni! Természetesen vannak fordított esetek is, amikor a családon belüli erőszak elszenvedője a férfi. Nagyon elvétve, de előfordul.

Ám sokkal borzasztóbb, amikor olyan eset kerül napvilágra, amikor az erőszak elszenvedői magatehetetlen, beteg, idős emberek és gyerekek. Gyerekek, akiknek a sorsa ilyenkor egy életre megpecsételődik, hiszen a legtöbb esetben maradandó károsodást (főleg lelkit) szenvednek. A szülők a bántalmazás során súlyos bűntudatot keltenek a gyerekekben, akik azt gondolják, azért bántják őket, mert rosszak. Félelmükben inkább nem szólnak senkinek, nehogy még jobban magukra haragítsák a bántalmazó személyt. Leggyakrabban csak véletlenül derül fény a sérelmekre, sérülésekre – például az iskolában a tornaórán, amikor át kell öltözni.

Jobb esetben azért előbb vagy utóbb segítséget kapnak ezek a gyerekek. De mint a hírekből kiderült, sajnos vannak kivételek – és vannak felderítetlen esetek is jócskán. Ez is a mai társadalom közömbösségének tudható be, vagy egyszerű emberi hanyagság? Hogyan történhet meg, hogy egy kisgyerek éveken keresztül nem hiányzik senkinek?!

Felfoghatatlan!

Néhány, a pszichológusok által megállapított jellemző vonás azoknál a személyeknél, akik gyakran bántalmazzák családtagjaikat:

mások problémáira közömbösek,
korlátolt gondolkodásúak,
az állatokkal és a gyermekekkel szemben gyakran kegyetlenek,
hiperérzékenyek,
féltékenyek,
bűnösséget ébresztenek áldozatukban,
bagatellizálják az erőszakot,
tárgyiasítják a nőket illetve férfiakat,
erőszakosak, durvák a szexben,
gyakran fenyegetnek erőszak alkalmazásával,
áldozatként tüntetik fel magukat önigazolásként,
gyűlöletet keltenek áldozatukkal szemben,
emberi kapcsolat megvonással zsarolnak,
megvalósíthatatlan elvárásaik vannak,
beszédük durva, bántó,
hisztériás kitöréseik vannak...

Hozzászólások

@

Küldés