Észrevetted?

Kovács Márta  2013.1.3. 5:01

Rengeteg dolog lesz, ami hiányozni fog az együtt töltött időből, de lesz egy dolog, ami nem:

Rengeteg dolog lesz, ami hiányozni fog az együtt töltött időből, de lesz egy dolog, ami nem: az összes kétség. Az összes éjszaka, amikor ébren feküdtem, és azon agyaltam, vajon még mindig én vagyok-e az, amit akarsz?

Aztán rájöttem, hogy nem, már régen nem én vagyok az. Már régen nem én, és nem a gyerekeink.

Mi már csak problémát jelentünk neked, amit nem tudsz megoldani. Akadályt, ami gátol a szabadságodban. Úgy érzed, korlátok közt élsz, mert munka után haza kell jönni. Jópofizni kell a srácokkal, megenni a vacsorát, amit eléd teszek. Megkérdezni, hogy telt a napotok? És főleg: megvárni a választ! Karodba venni a legkisebbet, mert rossz napja volt, jön a foga. Nem tudsz vele mit kezdeni... nagyon sír.. visszaadod. Nem megy a matek a nagyobbnak. Belenézel, hm, mintha gondolkodnál. Á, nem, nem megy ez már neked se, régen jártál suliba, nem emlékszel. Kérdezd meg valamelyik osztálytársadat, osztod a jó tanácsot. Még jó, hogy van televízió. Majd az elvonja a figyelmedet az otthoni gondokról. Hiszen azért van az anyjuk, hogy ezeket megoldja. De ilyen hangzavarban nem lehet tévézni! Miért ordít még mindig az a gyerek? Kérdezed. Hogy egész nap ezt csinálja? Hihetetlen! Orvos már látta? Hogy nem startol a kocsi? Hívtad a szerelőt? Nem bírod sokáig ezt a bolondok házát, inkább eltűnsz pár órára. Legalábbis, amíg el nem alszanak a gyerkőcök. Na igen, ott az „ivóban" is van tévé, nem futkosnak fel-alá apró emberkék, csend van vagy bódító zümmögés, és jó haverok, akik segítenek elfeledtetni azt a cirkuszt otthon...

Elteltek az évek. Kicsikből nagyok lettek. Többé-kevésbé megtanulták megoldani a problémáikat egyedül, esetleg egy kis iránymutatással. Már végképp nincs szükségük rád, igaz korán megtanulták, kire számíthatnak.
Észrevetted? Már nincsenek szanaszét hagyott játékok, amikor belépsz a házba. Nincs mosatlan, vasalatlan, már van időm mindenre. Nem kell órákig a karomon hordani a nyűgös gyereket. Nem kell a tanulásban segítenem. Van időm magamra. Végre!
Észrevetted? Nem? Hát persze, hogy nem. Úgy, ahogy a gyerekeink, én is megtanultam mindent egyedül megoldani. Ó, mennyi éjszakán át nem aludtam, mire idáig jutottam! Idáig, hogy már ne veled foglalkozzam, hanem magammal! Hiszen már régen nem én vagyok, amit akarsz.
De már én sem akarlak téged.
Nincs szükségem rád.
Elválunk!

Hozzászólások

@

Küldés