A buszmegálló titkai

Puha Andrea  2008.7.21. 7:41

Ülök a buszmegállóban, a lábamat lógatom. Gondolkozom.

Vajon, a helyeknek van emlékezetük? Vajon a falak, vagy az én buszmegállóm emlékszik az elsuttogott szavakra, könnyekre és kacagásokra? A reggeli zsivajra, a percekre, mikor a lábunkat itt lógattuk? S a késő estig tartó beszélgetésekre, nevetésekre?

Igen. Van emlékezetem. Ismerem a két lányt, akik mindig itt beszélgetnek. Nevetésüktől hangos a környék, máskor suttogásig halkítják szavukat. Néha látom, hogy elsétálnak előttem, hangjuk sokszor idáig hallatszik. Pletykálkodnak...

Mia és én szombatonként itt beszélgettünk. Aztán péntekenként is. Aztán vasárnap és hétfőn is. Régóta egy helyen lakunk, mégis csak pár éve ismerkedtünk meg jobban. Először a buszon beszélgettünk, kibuggyanó kacagásunkkal az összes utas botránkozását kivívta, majd a hazafelé vezető úton is. Sokat mesélt nekem, főleg vicces történeteket. Olybá tűnt, ő mindig mosolyog és vidám.

A fák is mesélték, hogy mindig nevetnek. Kacagott a lábuk alatt az aszfalt. Kezükben sikoltozott a fagyitölcsér, kuncogott a kólás pohár. A meggymagok bosszankodtak, a teraszon lévő műanyag székek vihogtak… Botrányos!

Télen azon nevettünk, hogy hó helyett fagyi hullhatna. Máskor a kémiatanárt figuráztuk ki. Bolondot csináltunk élőből és halottból. Semmi sem volt szent számunkra. Mindig fél órával később értem haza a buszról, mert még leálltunk beszélgetni a ház előtt. Mint a vénasszonyok.

Egyszer-kétszer azért elcsöndesedtek... Csoda.

– Légyszi, ne mondd tovább! – kérte egyszer. És hirtelen feltűnt, hogy nem mindig vidám. Sőt néha morcos, rosszkedvű. A bolondos történetek után jöttek a kevésbé vidámak. Majd a szomorkásak. Elmondta, hogy van két fiú barátja, akikben megbízik: Peti és Csaba. A tipikus jóbarátok, akik mindig megvigasztalják, akiknek mindent elmond. Mindenhová együtt mentek. Mondhatni: tiszta idill...
Hol itt a gond? Kérdezhetnénk. Hát ott, hogy az élet mindig bonyolódik, s szappanoperává növi ki magát. Mint amikor nézzük a sorozatokat, és már mi magunk is szörnyülködünk azon, mennyi bugyutaságot képesek az írók kitalálni! De azért csak nézzük tovább.
Tehát adott három jó barát. Mia, Peti, Csaba. Mia egyformán megbízik mindkét barátjában. Ám időközben észrevette, hogy Petinek szép a szeme. Sőt. Úgy egészébe véve nagyon jóképű. Cupido igencsak beivott az este, s félrelövöldözött – ha mentegetni akarjuk… Vagy ennyire gonosz lenne?!

Ki az a Cupido? És mik azok a szappanoperák? !Miről sírnak ezek???

Nos lényeg a lényeg. Ha Petiről van szó, akkor azt Mia Csabával beszéli meg. Ezáltal Csaba elég kínos helyzetbe került, hiszen jó barát lévén hallgat, de titkolózni a másik barát előtt nem szép dolog, és kellemetlen is.
Mia képtelen megbirkózni a helyzettel. Csabának panaszkodik, újabban pedig már velem is megosztja a fejleményeket. Kiderült, Peti szerelmes lett Melindába, s ki másnak mondta ezt el, mint Miának? Mia agyvize bugyogni kezdett, vérnyomása lesüllyedt illetve felszökött, arcszíne liláról zöldre váltott – mindez persze láthatatlanul. Jó baráthoz híven jó képet vágott az egészhez. Biztatta, meghallgatta, magában pedig szenvedett.

Még jó, hogy én nem nézek szappanoperát...

Időközben a történet persze tovább bonyolódott. Peti megvilágosult! Mert Melinda visszautasította Petit. Egy másik fiúba volt szerelmes, a kikosarazott srác rájött, hogy neki nem is Melinda tetszik, hanem Márti, a lány barátnője, s tulajdonképpen Melindával csak azért lógott, mert Márti is vele volt.

Mi vaaan?!

Aztán Petinek feltűnt, hogy Mia furcsán viselkedik. Meg volt róla győződve, hogy pasi van a dologban. Peti Csabánál faggatózott, szegény srác derekasan védte barátnőjét. Közben Peti kirándulást szervezett. Hívta Miát is, de nem akart menni, mivel a kirándulásra Márti és Melinda is hivatalosak voltak. Hogyan, hogyan nem, a kirándulásra végül csak Peti, Csaba és harmadik barátjuk, Dávid ment. Senki nem jött össze senkivel, illetve Márti kikosarazta Petit, másvalakit választott. A három fiú most a Duna mellett piheni ki megrázkódtatásait, s csak Csaba szoronghat, ha Peti újfent szóba hozza Miát.

Ez a „hepiend”?

Tulajdonképpen Petinek a legjobb. Semmiről sem tud. Miának meg a legrosszabb, mert titkolja az érzéseit. Mostanában elhatározta, hogy megváltozik. Igazából még nem tudja hogyan, csak azt, hogy az érzéseit elnyomni nem egészséges dolog. Kifelé mosolyogni, befelé sírni nagyon fárasztó. Reménytelenül szerelmesnek lenni meg még rosszabb.

Úgy látom, az elhatározás eredményes lesz. Miának van elég akarata, öniróniája és humora ahhoz, hogy átvészelje ezt a helyzetet, s ennek tetejébe még ott vagyunk neki mi is. Na meg a buszmegálló.

Ééén???

Hozzászólások

@

Küldés