A dinnyeárus lány


Dráfi Emese  2010.7.2. 5:06

Csak ül az útszélen, és bambán maga elé mered. Fülén fülhallgató. Unottan nézi az előtte száguldozó autókat.

Mi lesz most velem? Nem jöttek össze a pontok. Pedig annyit tanultam! Anya azt mondja, tanulhattam volna többet is. Marha jó! Nagyon nehéz volt. Mit tudják ők?! Apát meg nem is érdekli, meg se kérdezte, mi volt az érettségin. Jellemző… Még a szalagavatómra és a ballagásomra se jött el. Akkor nekem ne papoljon az életről, meg a kötelességekről!

Ez a pontszámozás is egy nagy hülyeség. Jeles lett az érettségim, mégsem kapom meg a maximum pontot. Akkor minek güriztem ennyit? Még az emelt szintű történelmet is jelesre megcsináltam. Igazságtalanság! És az angol nyelvvizsga? Már másodszor voltam, persze… Biztos, hogy az elsőt azért nem adták meg, hogy még egyszer fizessek. Érdekes, az angol érettségim szintén jeles. Tudjuk, tudjuk, mindenki a pénzre hajt. Most meg nem jön meg az eredmény, ameddigre kellene. Ez őrület!


Könny gyűlik a szemébe. Dühében majdnem belerúg a dinnyerakásba.

Elegem van ebből az egészből! Nem akarok élni! Az élet szar! Öngyilkos leszek. Egyre jobban belelovalja magát…

– Jó napot, mennyi a dinnye kilója? – riasztja fel önsajnálatából egy hang.
– Egy euró. Kéri?
– Ilyen szép kislány, miért ilyen mérges? Nem való ám haragosnak lenni! – hangzik az elcsépelt szöveg.
– Hagyjon békén! – szól vissza élesen a lány. – Kéri vagy nem?

Mekkora szégyen lesz, ha nem vesznek fel a fősulira. Mit fogok csinálni? Mit fogok mondani a többieknek? Mindig jó tanuló voltam. Mi lesz a terveimmel, az álmaimmal? Nem akarok még dolgozni. Most is itt kell ücsörögnöm és várnom, hogy leálljon valaki, és vegyen dinnyét. Milyen megalázó! Utálom a dinnyéket! Mindenkit utálok!

Dohog magában. Tutira büntetésből ültettek ki ide anyáék.
– Jó napot, hogy van ma? – ocsúdik fel egy kedves hangra.
– Jó napot! – morogja vissza.
– Áááá, szóval rossz napja van! Velem is előfordul – folytatja az úr, miközben méregeti a dinnyéket.
– De vége az életemnek! Érti?!
– Miért? – kérdezi a férfi.
– Nem sikerült annyi pontot összeszednem, amennyi kell arra az egyetemre, ahol tanulni szeretnék. Á, nem is tudom, minek mondom magának...
Csak most nézi meg igazán a vásárlót. Fekete inget, nadrágot visel. Ősz hajú, kissé megtört. De az arca nyugodt és kedves.
– Tudod, az élet nem fehér és fekete – mondja. – A fiamnak is sokszor mondtam, amikor elégedetlenkedett – hirtelen elhallgat, mintha elcsuklana a hangja.
– A fia? Mennyi idős a fia? Velem egyidős? Őt sem vették fel?
–A fiam? Igen, a fiam… – Hirtelen mintha por ment volna a férfi szemébe, mert elkezdi törölgetni. – Csak volt fiam. Egy hónapja meghalt autóbalesetben.
A lány megdöbben.
– Ne haragudjon! Őszinte részvétem – nyögi ki.
– Semmi baj.... Csak még túl friss. Látod, fiatal hölgy, az élet kiszámíthatatlan! Épp ezért nézd mindennek a jó oldalát! Örülj az életnek, élvezd, ne elégedetlenkedj, mert sosem tudod meddig tart! Apropó! Három dinnyét kérek – mondja elmosolyodva.

A lány csak áll az útszélen. Még nem ocsúdott fel a beszélgetésből, pedig az idősödő férfi már rég elment. Gondolataiba merül, mérlegel, átértékel.

Aztán egyszer csak felnéz, elmosolyodik.
Asszem, mégsem leszek öngyilkos… Lehet, hogy igaza van az öregnek. Adok magamnak még egy esélyt. Ha nem vesznek most fel, akkor elmegyek dolgozni valahová, hogy legyen egy kis zsebpénzem. Aztán jövőre újra megpróbálom. Majd csak lesz valami…



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Üresség

Póda Erzsébet

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

2021.11.18.   


Mese vagy valóság

Póda Erzsébet

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.

2021.11.10.   


Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.11.2.   


Különös jövő

Nagy Csivre Katalin

A világ számomra kezd teljesen felismerhetetlenné válni, illetve lehet, hogy eddig vak voltam. Vadonatúj mintákra épülő új korszak kezdődik.

2021.11.2.   


Esküszegés

Nagy Csivre Katalin

Krisztus előtt kb. 400-ban hangzott el Hippokratész kijelentése: „A beteg java a legfőbb törvény! (Salus aegroti, suprema lex esto!)

2021.10.28.   


Látszatvilág

Póda Erzsébet

Az emberiség apró kis tagjai – akik hatalmas és erős tömeget alkotnak, de nem irányítanak – évezredek óta ugyanazokkal a gondokkal küszködnek.

2021.8.22.   


Hátsó szándék

Fodor Tekla

Mutogatós bácsik helyett anyámasszony katonái?

2021.8.6.  1   


Ne gyere közel!

Nagy Csivre Katalin

A híradások tele vannak azzal a témával, amiről én most NEM kívánok írni.

2021.5.11.  1   


A bűvös szív

Dráfi Emese

Láttam, ahogy hirtelen megáll, és visszanéz a nagy piros szívre, majd odalép, és belebámul a rácson keresztül a rengeteg színes kupakba.

2021.4.19.   


Szeretet-teszt

Dráfi Emese

„Bárhogy is legyen, a szeretet mindent legyőz.”

2021.1.26.   


Karácsonyi adok-kapok

Kovács Márta

Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.

2020.12.17.    17


Válás?

Póda Erzsébet

Mintha megöregedett volna az utóbbi időben.

2020.11.6.  1    5