A hét hozadéka

Nagy Erika  2012.10.19. 4:25

Számos olyan dolog történt velem a héten, ami felett nem lehet elsiklani.

Az első dolog nem rajtam múlott, hogy megtörtént, mint ahogy az sem, hogy nem végződött tragédiával. Ebédelni indultam kolléganőimmel egy szokott helyre, és az álmomban sem gondoltam volna, hogy eljön az a nap, amikor azt mondom: azt a helyet jó ideig messzire elkerülöm. Nem a kiszolgálás és a kínálat miatt, hanem azért, mert mély nyomot hagyott bennem az ominózus történet. Leülni készültünk az asztalhoz, amely az emelet korlátja mellett helyezkedett el. Egyszer csak egy hatalmas puffanás hallatszott. Pár másodpercig döbbentem álltam, nem tudtam mire vélni a hallottakat. Lenéztem a földszintre a galéria korlátja fölött állva, és elém tárult a szörnyű látvány: egy nagyméretű virágláda a földön feküdt, természetesen a benne lévő föld és virág maradványaival együtt. Egy hölgy a hajából tüntette el mindazt, ami rákerült belőle. Te jó ég! Mi történt volna, ha valakinek a fején landol az ártatlan, ám súlyos ládika? Mert ő aztán nem tehetett semmiről, mármint arról, hogy valaki úgy biggyesztette a korlátra, hogy az szinte alig volt rögzítve, csak a lehelet tartotta. Én sem tartottam magam felelősnek azért, hogy az a fuvallat, amelyet azzal okoztam, hogy szerettem volna leülni elég volt ahhoz, hogy kiforduljon alkalmi helyéből az a fránya dekoráció. Nem értem hozzá fizikailag, de ez engem, cseppet sem vigasztalt, s még csak nyugodt sem lettem tőle. Mondanom sem kell, hogy az étvágyam alábbhagyott, viszont folyadékot, azt kellett innom a riadalomra. Még ma sem emésztettem meg a történteket, arra pedig gondolni sem merek, hogy mi lett volna, ha…

A második történet arról szól, hogy bár ritkán fordul elő az, hogy egy pályaudvar mosdóját használjam, a minap mégis kénytelen voltam felkeresni. Meg is lepődtem, hogy csak úgy tudok bejutni, ha egy húszcentes érmét illesztek a zár fölé helyezett nyílásba. Egye fene, gondoltam, és mivel találtam a tárcámban, behelyeztem a kijelölt helyre. Majd jött a meglepetés. Lepukkadt állapotok uralkodtak, a vécépapírnak hűlt helye volt, kéztörlő pedig illúzió maradt. De akkor mi az, amiért ennyi pénzt kérnek? Leragadtam annál a kornál, amikor egy koronáért papírt, kézmosási lehetőséget, szappant és illatos levegőt is kaptam, a beszédes vécésnéniről már nem is beszélve, akinek mindig volt pár kedves szava az emberekhez.

A harmadik történetet csak azért említem, mert úton-útfélen azt hallani, a fiatalok nem szeretnek olvasni. Ezt most megcáfolom. Amikor hazafelé jöttem a tömegközlekedési eszközön, megakadt a szemem egy fiatal lányon, aki szemével falta a könyv oldalait. És most, tessék figyelni, mert nem pletykalapot, nem tankönyvet, hanem szépirodalmat tartott a kezében!

Mozgalmas hetem volt, de ez az utolsó történet helyrerakta a kedélyállapotomat. Első dolgom az volt, amikor hazaértem, hogy mindezt papírra vessem. Na jó, azért közben csokis jégkrémmel is kényeztettem magam. S talán a hangulatomat az is javította, hogy gyönyörű idő volt egész nap, annyira, hogy ma láttam, amint a strandon a szabad ég alatt a medencében lubickoltak az emberek.

Hozzászólások

@

Küldés