A kulisszák mögött
Irigykedünk. Azért, mert neki van pénze, vagy azért, mert van férje, családja, mert vékony, mert sikeres, vagy éppen, mert híres, népszerű...
Látszólag minden lehet tökéletes. De mi van a kulisszák mögött?
Nóra kézen fogva sétál a parkban a barátjával, szerelmesen-andalogva, vagy forró csókban összeforrva. Ruhája szakadt, haja kócos, papucsa ócska. Átöleli a barátját, fejét vállára hajtja, s mikor véletlenül oldalra pillant, meglát egy divatosan öltözött nőt, kezében három teli szatyor. ,,Hm. Gucci táska és cipő, a táskája meg Prada. Akinek pénze van, annak minden jó. Bárcsak gazdag lehetnék! Bárcsak lehetne ékszerem, márkás ruhám...!” Szétárad benne az irigység, rögtön továbbhúzza a barátját, ki a parkból, be a városba...
Bea kicsit duci. Nem mondhatni, hogy kövér, inkább nőiesen telt. Kezében van három szatyor. Megáll, fáradtan lerogy egy padra. Ó, ez a hőség! Izzad. Táskái tele vannak a legújabb divatos, márkás ruhákkal, cipőkkel. Még egy ezüstláncot is vett magának. Előhúzza az egyik felsőt, nézegeti. Ekkor ringó csípővel elsétál előtte Reni. Hosszú haja fenekét verdesi, egy deka felesleg sincs rajta, talán túl sovány is. Bea irigykedve méregeti. ,,Hosszú a combja, lapos a hasa, szép az arca, vékonyak a kezei... Nem olyan hústorony, mint én!” Azonnal felpattan, hazaindul.
Reninek korog a hasa. Éhes. Ringó csípője után megfordulnak a férfiak. Reni ügyet sem vet rájuk, hazamegy. A kinti meleg után jól esik a hűtőből áradó hideg. Enni kezd. Befalja a salátát, a húst, eszik hozzá lekváros kenyeret, majd hirtelen tésztára támad étvágya, azt is összeüti. A hasa egyre követelőzik. Befal két tábla csokit, egy nápolyit, majd áttér a sósra. Csipsz, popcorn, mogyoró, mindent eltüntet, ami a keze ügyébe kerül. Feszül a gyomra, majd egyszer csak elhatalmasodik rajta a bűntudat. Betámolyog a fürdőszobába és mindent kiad magából: az ételt elszippantja a lefolyó vize. Egy idő után már vért hány. Sírni kezd. Eszébe jut, hogy legutóbb a barátja épp ezért szakított vele. Mert semmit nem evett, s ha mégis, órákra eltűnt a fürdőszobában…
Ezután szótlanul üldögél az ablakban, az utcán andalgó párost figyeli. ,,Milyen boldogok. Szeretik egymást, és esznek. Bűntudat nélkül. Bárcsak én is találnék egy társat!”
Kínjában újabb csokit bont fel.
Péter és Noémi kézen fogva sétálnak. Nemrég békültek ki, egy nagy veszekedés után. Már nem is emlékeznek, mi oka volt. Péter feldühödött, s azon nyomban kiosztott két pofont, no meg a többit. Noémi sírt, zokogott, végül azonban kibékültek az ágyban. Noémi feljebb húzza nyakán a garbót. Takargatja a kék foltjait. Péter rosszallóan ránéz, így ő rögtön elrántja a nyakától a kezét. Péter nyomban magához húzza, és durván a nyakába csókol. Noémi tekintete a padon ülő, csinos nőre siklik. ,,De jó neki. Szingli, nem függ senkitől, határozott, bizonyra saját élete van, s nem üti senki. El kéne hagynom Petit. De nem tudom. Nekem nincs akaratom...”
Szemébe a tehetetlenség könnyei szöknek.
Tímea csak úgy pihenget. Létezése céltalan, csak úgy van. A legfrissebb bulvárlapot lapozza. Az egyik oldalon Brad Pitt képe virít, a másikon Paris Hilton legújabb fotója van, miszerint kiderül, mi a legdivatosabb. Tímea sóvárogva nyálazza az újságot. Szeretne címlapon lenni. Szeretne híres lenni. Szeretné, ha körbeugrálnák a sminkesek, fotósok. Örülne, ha rajta lenne a világ szeme. Eszi az irigység, mert Paris Hilton híres.
,,Pont ez a szőke?! Csak pózol... Ennyit én is tudok.”
A szemétkukába dobja a bulvárlapot, s a városi forgatagba veti magát.
Helyére egy sötét napszemüveges, baseballsapkás nő ül. El szeretne tűnni a világ szeme elől. Közismert sztár az illető, sok pénzt keres, van munkája, elismerik, megkapja, amit szeme-szája kíván. Mégis sóvárogva tekint a szakadt ruhás Nóra és barátja után. Nekik van magánéletük. Szerelmük. Neki nincs. Mindet tönkretett a média.
,,Bár ismeretlen lennék. Egy hétköznapi ember…!”
Pedig ha tudná...! Ha tudnánk, hogy akit irigyelünk, az is lehet boldogtalan. Hogy az, amit mi irigylünk a másiktól, az nem mindig jó. Ha képesek lennénk becsülni mindazt, ami van, akkor... Akkor nem létezne a földön ez a szörnyű, frusztráló érzés...: a sárga irigység!
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2023.5.30.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.