A postás kétszer csenget
Eseményszámba megy, ha olyan levelet kapok – amely nem számlával és befizetnivalóval kapcsolatos. Hát, még ha csomagot…!
A múltkoriban egy állatvédő szervezet keresett meg levélben, hogy én is tehetek a világ jobbításáért. Mentsem meg a bálnákat! Ejha! –gondoltam. – Ennek fele se tréfa! – úgyhogy tovább olvastam a küldeményt. De végül mégiscsak nevetnem kellett, mert óhatatlanul elképzeltem, amint búvárcuccban a japán halászhajók elé vetem magam a nyílt tengeren, és egy reklámcsíkot húzok magam után: „Ne egyetek bálnááát!”
Abszolút reálisnak éreztem, hogy harcolhatnék a bálnákért, sőt akkor már az őserdei gorillákért is, meg az ózonpajzs védelméért… De ekkor észhez térített a levél végén a sárga csekk. Mert ugye, ha most azonnal nem tudok útra kelni Japánba, akkor támogassam a többi lelkes aktivistát anyagilag, és mielőbb töltsem ki a csekket és küldjem is el! Ott telt be a pohár, hogy hibásan írták a nevemet, amin vérig sértődtem. Egy fityinget sem fizettem be, de nagyon bízom benne, hogy a bálnák sorsa nem az én zsebpénzemen múlik!
A legújabb „postai” élményem akkor történt, amikor péntek délután hazaérve egy értesítő várt a postaládában, hogy a postás hiába keresett délelőtt, nem vettem át a nekem szánt csomagot. Ó, csomagot nekem?! Hát ez már aztán nagy esemény! El is szaladtam a postára, nehogy meggondolják magukat, és mégsem kapom meg a könyvet, amit nekem szántak. Mert mint kiderült, egy könyvről volt szó.
A postán hosszasan keresgélték a csomagomat, aztán nagy sokára kibökték, hogy a postás majd újra kikézbesíti hétfő délelőtt, mivel péntek délelőtt nem voltam otthon, és a feladóval így állapodtak meg.
De hát munka- és iskolaidőben ki van otthon hétköznap délelőtt? Ráadásul hétfőtől péntekig kollégiumban lakom. Ott álltam a postán, kezemben az értesítővel meg a személyimmel, és nem vehettem át a csomagomat. Ki hallott már ilyet?!
Most ugraszthatom a szüleimet, hogy mivel úgysincs semmi dolguk – mint a felnőtt, dolgozó embereknek általában…, ugyan fussanak már el a könyvemért, és legyenek kedvesek hazacipelni helyettem. Ráadásul még egy hetet várnom kell, hogy megnézhessem, mit is kapok tulajdonképpen.
Nagyon remélem, hogy az a könyv megéri a sok macerát, és azt is, hogy megélem, amikor az ügyintézés végre logikus és egyszerű lesz.
Vajon miért bonyolítjuk túl, amit könnyen és gyorsan el lehetne intézni?
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Ide a betegségemet! (1)
Páciens Betoppanok a rendelőbe: üres, csöndes és sötét. Netán elnéztem volna az időpontot? Nem. Reggel hét óra, a dátum stimmel.
2025.7.14.
A lelkemig hatol
A női lélek bonyolult és összetett. Érzékeny és átérző, érzéseket beengedő, azokat intenzíven megélő, máskor elutasító, bezárkózó.
2025.7.4.
Szuper lesz a napunk!
Coco Chanel legjobb gondolata: „Minél rosszabbul állnak a dolgaid, annál jobban kell kinézned!"
2025.2.25. 23
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2024.11.20.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2024.10.30.
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.