Álomból valóság

Tompa Orsolya  2014.1.23. 4:43

Álmodni, álmodozni, vágyakozni mindenki szokott.

Mindannyiunkban ott van a kisgyerek, a kisfiú és a kislány, akik még hisznek a mesékben, és abban, hogy az álmaik valóra válnak. De ezek alatt az álmok alatt nem azokat értem, amiket szeretnénk elérni, mint például hogy gazdagok legyünk, menő fotómodellek, autóversenyzők, vagy asztronauták. Nem azok, amiket szeretnénk elérni, és ha nem sikerül, kártyavárként dőlhet romba akár az egész életünk műve.

Nem.

Ezek az álmok mások. Olyanok, amiket más nem érthet meg, amik valamiféle üzenetet hordoznak számunkra. Egyedül nekünk, senki másnak. Sokszor nem is emlékszünk arra, hogy álmodtunk valamit, vagy ha mégis, azt elfelejtjük. Ám van, hogy egy álom folyton visszatér és van, hogy valóra is válik.

Ezt a saját életem során is tapasztaltam.

Még a középiskolában egyszer azt álmodtam, hogy új osztálytársunk érkezik. Másnap pedig ott állt!

Lehet egy visszatérő álmunk: megjelenik benne valaki, akit nem ismerünk, nem tudjuk, hol lakik, mit csinál, milyen nemzetiségű, de mégis mindig ott van az álmunkban. Tudjuk, hogy ez jelent valamit és reménykedünk, hogy egyszer végre találkozunk vele, mert megőrjít a tudat, hogy folyton megjelenik.

Egyszer azt mondták egy filmben, ha valaki megjelenik az álmainkban, az azt jelenti, hogy az illető annyira vágyik arra, hogy velünk legyen, hogy kilép a testéből, és egyenesen a mi álmunkba repül. A dolog furcsasága azonban nem feltétlen itt kezdődik, hanem ott, amikor már a valóságban is mutatkoznak ennek a jelei. Továbbra sem találkozunk vele, még mindig nem tudjuk, ki ez a srác, azt viszont igén, hogy ismerjük őt. Érezzük a zsigereinkben. Találgatjuk, vajon ki lehet az? Valaki a baráti körből, vagy valaki a suliból? De képtelenek vagyunk rájönni. Őrült versenyt futunk az idővel, hogy rátaláljunk, de minél jobban akarjuk, annál később jön. Jönnek közben mások, akikben felfedezünk néhány ismerős vonást. Csakhogy mindig kiderül: hamis volt a kép, nem ő volt az.

Másoknak hiába próbáljuk elmagyarázni...

Az, aki még soha nem élt át ilyet, nem tudhatja, hogy ez milyen is. Nem tudja, milyen abban a tudatban élni, hogy tudjuk: az, aki az álmunkban megjelenik, az a valóságban is gondol ránk, és mégsem találkozhatunk.

Ha a sors kegyes velünk, egyszer ebből az álomból is valóság lesz. Mert az álmok és a mesék igenis valóra válhatnak, akár elhisszük, akár nem.

Hozzászólások

@

Küldés