Anyák


Puha Andrea  2009.11.27. 6:53

Anyák. Nők, akik nevelnek bennünket. Nők, akik fogják a kezünk, és terelgetnek bennünket.

Erősek, mosolygósak, szeretni valóak. Anyák, akik szeretnek. Anyák, akiket szeretek.

Erika mama úgy robban be az irodába, mintha minden nap verőfényes, szivárványos lenne. Mindig mosolyog, és mindent észrevesz. Szíve akkora, hogy mindenkinek szeletel belőle, s mindenkinek jut is. Ő az, aki háromszor is visszamegy a boltba pogácsáért, aki átvirrasztott éjszaka után kávét készít nekünk. Egy egész tábornyi gyerek anyukája, akik élnek-halnak a finomságaiért. Mert ő, a Táboranyu ketyme-kütyü receptje nagyon finom. S az éhes hasak elégedetten mormognak, miután megeszik Erika mama házi fokhagymás és tojásos kenőjét. Táboranyuval mindent meg lehet beszélni. Táboranyu mindig megölel, megpuszil és közvetlen. Lépten-nyomon tanulunk tőle. Vidámságot, optimizmust, és nyíltságot. Határtalan szeretetet. Örökbe fogadott gyerekei vagyunk, ő pedig a fogadott anyánk. Szeretjük és vigyázunk rá, mert Erika mama csak egy van.

Erzsike kiváló anya, feleség és főnök. Őszinte, egyenes, tiszta szívű. Elégedetlen a világgal, a benne élő emberekkel. Taszítják a hazugok, azok, akik megbízhatatlanok. Szívét-lelkét kiteszi azokért, akiket szeret. Ha eltűnök egy kis időre, ír, leszid hallgatásomért. És ez olyan jól esik! Biztat, ösztönöz, terelget. Néha elcsügged, elbizonytalanodik. (Feleslegesen.) De hisz a csodákban, tündérekben, az emberek jóságában. És ez az, amit nagyon szeretek benne. Már- már úgy él bennem, mint egy tündér, aki vigyáz rám. Elpirul, ha dicsérik, és ez szerénységre vall. Ő Erzsike, aki még nem tudná. Néha elképzelem, hogy sétálok Skócia vagy Írország gyönyörű erdeiben, ő pici tündérként előbújik a virágszirmok alól, vállamra száll, és beszélgetünk. Közben süt a nap, előjön a szivárvány, és határtalan jó kedvünk kerekedik. Mert Erzsike egy jó tündér, csak nem látjuk a szárnyait. De itt van velünk, közöttünk. Csak hallani kell a szárnyainak a suhogását.

Keresztanyu visszahozza nekem a mama emlékét. Minden karácsonykor süt nekem őzgerincet, olyat és úgy, ahogy csak a mama tudta. Ha jönnek hozzánk, eszembe jutnak a mamánál töltött idők. Mikor ott aludtam, mikor együtt volt a család, mikor együtt álltunk a mama karácsonyfájánál. Keresztanyu minden ízében nő. Jó az ízlése, ad magára, mindig topon van. Sok-sok szájfény, szemfesték emlékeztet rá... Akkoriban kezdtem a női világ küszöbén toporogni. Néha felrémlik előttem felmosóronggyal a kezében, mikor mosolyogva azt mondja: Mi van Rozi? Szeretem. Emlékszem, mikor megkaptam elsőben a védőoltásomat, lázas voltam, náluk feküdtem a kanapén, és a rajzfilmcsatornát néztem. Ő a homlokomra tette a kézét, van-e lázam. Az a hűvös érintés jól esett. Mai napig fel tudom idézni bármikor. Sokszor nézem őt, anyám testvérét. Kovács lányok. Mama lányai. Így emlegetjük őket néha az unokatestvéremmel. Erősek, makacsok. Kiváló anyák.

Anyu születésem óta velem van, és vigyáz rám. Erős, makacs, dacos. Csak ő tud felidegesíteni, csak rá tudok nagyon mérges lenni, pont azért, mert az ő véleménye számít. Kevés anya tenné meg gyerekéért azt, amit ő tett meg értem. Néha azon kapom magam, hogy egy-egy mozdulatom az anyué. Néha rájövök, hogy egy-egy vonásom is az övé. Van, mikor úgy érzem, visszatart, túlságosan is óv, de megértem. Anyu pont olyan, mint a mama. Ahogy telik az idő, az ő alakját látom benne. És tényleg. Anyu az, aki úgy, mint a mama, szereti a szépet. Akinél szeret összegyűlni a család. Aki süt-főz. Emlékszem, mindig szépen kidíszítette a tortámat. Cukrászdában sem lehetett kapni szebbet. Finom a házi lekvárja, és karácsonykor is olyan ajándékot ad a többieknek, ami visszahozza a nagymamám otthonának hangulatát. Sok emlékem van róla. Emlékszem, mikor a kórházi folyosókon bolyongtunk anyuval, kézen fogva. Emlékszem, mikor Fekete Pétereztünk a kórházi ágyon.

Egyszer pofont kaptam tőle, de megérdemeltem. Anyu mindig jól nevelt. Anyut szeretem. Nem hiába mondják, hogy anya, az igazi, csak egy van.



Hozzászólások

erika, 06. 12. 2009 15:25:27 meghatódva olvasom...
Drága, kicsi Andim, ennyi szépet olvasni magamról, megható érzés. Főleg azért, mert tudom, hogy amit írtál, azt úgy is gondolod. Örülök, hogy ismerlek, mint ahogy örülök Évának, Patriknak... Ez a cikk a lelked egy része. Öszinte, tiszta, mint Te magad...
Pandi, 07. 12. 2009 14:29:28
Juj, Erikamama, azt hiszem ilyenkor van az, hogy az ember nem tud mit írni, mondani, mert nincsenek rá szavak:))) Örülök, hogy "átjött". :)
erika, 09. 12. 2009 17:36:24 átjött
Kedves Andim, igen átjött... Nagyon le vagyok terhelve, tudod, főleg így év végén. Ez az oka annak, hogy kicsit késve reagáltam. De jobb késő, mint soha.
@


A rovat további cikkei

Valakik és tényezők

Póda Erzsébet

Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.

2024.4.18.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2024.3.9.   


Előjogok

Nagy Csivre Katalin

Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.

2023.10.11.   


Gondolatok a szabadságról

Nagy Csivre Katalin

A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...

2023.9.13.   


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2023.7.25.    14


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2023.5.30.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2023.5.16.   


Előregyártott jövő

Nagy Csivre Katalin

1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…

2023.5.15.   


Egy szakítás után

Poór Marianna

Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.

2023.4.28.    16


Hazudni szabad?

Nagy Csivre Katalin

Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?

2023.4.9.   


Sokasodó furcsaságok

Nagy Csivre Katalin

Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...

2023.3.7.   


Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2023.1.23.