Árleszállítás

Szabó Kata  2008.2.9. 14:24

Már megint ideges lettem…

Megnyílt kisvárosunkban egy pláza. Elméletben minden eladónak kedvesen kellene ott viselkednie, hiszen csak az tud eladni, aki tiszteli a vásárlókörét. Én ezt nem tapasztaltam…

Gyermekeim a Jézuskától snowboardot kaptak. Mivel síelni csak február végén készülünk, gondoltam elég lesz megvenni a hozzávaló snowboard cipőket a februári árleszállításokkor. Árgus szemmel lestük, hogy a sícipők után mikor kerítenek sort ezek leszállítására is.

Egy napon Kata lányom szólt, hogy 500 koronával olcsóbbak a cipők, menjünk! Nem akarok kicsinyes lenni, de a két gyerkőc egész évben tíz napot sízik, mondjuk ebből négyet fognak snowboardozni, kár méregdrágán megvenni, mikor van más megoldás is.

Az ám, csakhogy a kasszánál nagyon meglepődtünk, mivel az eredeti áron adták a leszállított áron meghirdetett cipőket. Ezt természetesen számon kértük, mire odajött hozzánk egy hivatalos államnyelven beszélő fiatalember, és mondta, hogy biztos hiba történt, ne haragudjunk.

Mondtuk, hogy nem is, csak nézzen utána, milyen áron van az általunk megkívánt áru. Mire az a válasz érkezett, biztos azon, ahogy az a kasszagépben szerepel. Párom a törvényeket ismerve és tisztelve közölte vele, hogy az nem lehet, mert neki kötelessége a kiírt áron adni a cipőket, és ha nem bizonyos benne, hogy melyik cipő milyen árban van, akkor emelje meg magát, és nézzen utána.

A fiatalember elment, majd visszatért a belső irodahelységből, és a kolléganőjével közölte – de úgy, mintha mi ott se lennénk –, hogy a cipőkre csak másnaptól vonatkozik az ötven százalékos árleszállítás. Ekkor közöltük, hogy akkor inkább majd másnap jövünk. Na, ezt nem kellett volna! Nagyon felháborodott azon, hogy mi nem a drágább áron akarunk vásárolni. Gyorsan hozzátette azt is, hogy náluk nem lehet semmilyen árut sem félretenni, és nem kezeskedik érte, hogy másnap még meglesznek az általunk kiválasztott cipők. Mondtuk, hogy nem is kell kezes, mivel a Csallóközben kevés a hegy, nem hinnénk, hogy olyan gyorsan fogynának a sízéshez használatos cuccok.

Másnap a párom már délelőtt tízkor ott volt, és elhozta a cipőket. Ám akadt egy újabb kis probléma: a női cipő fél számmal kisebb volt attól, amit előző nap próbáltunk. Gondoltam ez már nem lehet akkora probléma.

Férjem azt mondta, ennek az üzletnek ő többé a küszöbét nem lépi át, cseréljem be én... Most már én is bánom, hogy odamentem. Mondom az eladónak a problémám, rögtön hívták is a főnököt, aki köszönés nélkül figyelmeztetett, ne nagyon találgassak, mert a sztornírozással nekik csak problémájuk van, és különben sincs ideje ilyenekkel foglalkozni. Mondta mindezt olyan hangnemben, hogy ha tíz éve lennék a felesége, akkor is kikértem volna magamnak, nem még így, idegenként.

Erre még relatív nyugodtan a szőke szemüveges fiatal eladónak elmeséltem az előzményeket, azt is, hogy ha a kollégája másnapra félretette volna, vagy csak megjelölte volna, melyik cipőt akarjuk, és nem hajította volna csak úgy vissza a többi áru közé, akkor nem a rosszat hoztuk volna el. Ha jól ismerem a vásárlói jogokra vonatkozó törvényt vagy előírást, akkor 15 napig minden ellenvetés nélkül be kell cserélniük az árut. És ha nem is lenne torvényben, akkor is lehetnének a vevővel kedvesek előzékenyek, hiszen utóvégre az ő üzletükben akarom elkölteni azt a nem kevés pénzt.

A szőke fiatalember közölte, hogy van reklamáció esetére rendtartásuk, nyugodtan elolvashatom, de ő most nem ér rá velem foglalkozni, mert más dolga van.

Rossz szájízzel távoztam az üzletből, és azt hiszem, nem fogom gyakran koptatni a küszöbüket.

(Azért jó volna mások véleményét is megtudni, olyanokét akik „hasonló cipőben jártak”.)

Hozzászólások

@

Küldés