Csokoholizmus


Orbán Viktória  2009.10.19. 6:13

Miért szeretik az emberek annyira az édességet, a csokoládét? Vajon létezik édességfüggőség?

Ha, igen, akkor miért alakul ki, és főleg, hogyan lehet leszokni róla? Ezek a kérdések jutottak eszembe, miközben egy darab csokoládéval bevont kekszet majszoltam a kakaóm mellé.

Soha nem voltam édesszájú – bár a gyerekkoromra ebből a szempontból igazán nem emlékszem, a szüleimet kéne megkérdezni –, és ma sem vagyok az. Nem eszem a túrós tésztát cukorral, nem szeretem a szilvás gombócot, az aranygaluskát, és a cukros darás tésztát sem. A palacsintát szeretem, meg a rétest is, de azokat sem kívánom állandóan. Amikor a testvérem tejbedarát főzött magának, én mindig tükörtojást sütöttem.

Viszont! Ettől függetlenül még szeretem a csokit, fagyit, jégkrémet és egyéb nassolnivalókat. Venni azonban csak nagyon ritkán szoktam, főleg csokoládét. Annyira nem rajongok érte, hogy meg is vegyem. Miközben azonban a csokis kekszemet eszegettem, azon gondolkodtam, hogy reggelire meg édes mogyorókrémes kenyeret ettem. Előző nap is bekaptam egy csokis kekszet, és még fagyit is ettem vacsi után. Vajon, miért van ez? Miért eszek mostanában több édességet, holott otthon nagyon ritkán szoktam enni!

A már említett kérdések nagyon kíváncsi tettek, így utána olvastam a lehetséges válaszoknak.

Magamtól is vagyok annyira okos, hogy kitaláljam: az édes íz szeretetének, és kívánásának lehetnek lelki és testi okai is. Gondolkodtam, hogy nálam vajon melyik léphetett életbe az elmúlt héten, és határozottan lelki eredetűre tudom visszavezetni. Hiszen, itt vagyok „egyedül” egy idegen országban, egy idegen városban, ahol egy idegen házban, egy idegen családdal, élek együtt immár egy hónapja. Úgy, hogy nem voltam otthon, nem láttam azokat, akiket szeretek, és kizökkentem a megszokott rutinból. Arra gondoltam, ha ilyen állapot lép fel az ember életében, akkor elkezdi magát, úgymond vigasztalni valamivel – még, ha jól is érzi magát az adott helyen. Persze nem tudatosan. Csak annyit vesz észre belőle, hogy itt egy csoki, ott egy süti, délelőtt egy szelet torta, délután két gombóc fagyi, és pár hónap után meg azt, hogy csak nagy nehézségek árán tudja begombolni a kedvenc farmernadrágját.

Ha az emberben tudatosul, hogy mit csinál, és miért, akkor már nagyobb esélye van, hogy kilábaljon az édességfüggőségéből, de persze ez sem törvényszerű. Velem is ez történt Floridában – mire észbe kaptam azonban, addigra már jó pár kilóval nehezebb voltam, és gondoltam, most már úgyis mindegy, bekaptam még egy csokis sütit...

Na, de mi a véleménye erről a szakembernek? Az interneten a következőket találtam:
„Dr. Balázs János pszichiáter tapasztalata az, hogy két okra vezethető vissza az édesség túlzott szeretete, az egyik pszichológiai, a másik kémiai. A pszichológiai ok általában az önjutalmazás vagy önvigasztalás, ami gyermekkorban alakul ki, és főként a szülők okolhatók érte! Az édességek jutalomfalatként vagy az izgágább gyerekek lefoglalásaként való alkalmazása a gyerekekben módszerként rögzül, amit felnőttkorban is megtartanak. Így probléma esetén az édes pótszerhez, vagy ahogy a pszichológiában nevezik, a „bánatzsír"-hoz nyúlnak, ami viszont túlzott fogyasztás esetén elhízáshoz vezet. Ez többnyire az önértékelésben még nagyobb zavart okoz, vagyis bezárul a kör.
A kémiai okok a pszichiáter szerint részben a szénhidrátéhséggel függnek össze. Mivel az emberi agy energiaforrása a cukor, ezért a leggyorsabb segítség az agysejteknek a teljesítménynöveléshez, ha egy szelet csokit vagy néhány szem szőlőcukrot bekapunk. Megnövekedett szellemi munka vagy stressz esetén az agy cukoréhsége is motiválhat minket egy kis nassolásra! A csokoládé pedig egyenesen drogként hathat egyes orvosok szerint az agyra. Legnagyobb hatással talán az agy boldogsághormonjaira van. A fájdalom- és boldogságérzetért felelős szerotonin szintjét megnöveli a csokoládé, ezzel boldogságérzetet, feszültségoldást vált ki.”

Csoda hát, ha az emberek ösztönösen csokoládéval vigasztalják magukat? Viszont vigyáznunk kell, mivel a csokoládé túlzott fogyasztása, függőséget okozhat!

Kérdés, hogy ha egyszer már valaki édességfüggő lett, hogyan szabadulhat meg eme rendkívül egészségtelen szokásától?

Mint minden másról, ami élvezetet, örömet okoz, vagy megnyugtat (körömrágás, dohányzás, alkohol stb.), így a csokoládéról leszokni is nehéz, elszántság és kitartás kell hozzá. Viszont, mint megtudtam, fél óra intenzív mozgás is ugyanolyan kedvezően hat az agyra, mint a csokoládé. Ami persze nem hiszem, hogy túl nagy öröm lenne a csokoládérajongóknak. „Lássuk, mit nassoljak ma? Egy tábla csokoládét vagy fél óra futást?” – hát, ez még egy nem csokoládéfüggőnek is nehéz kérdés lehet.

Talán a legjobb, ha megpróbálunk rá sem szokni a csokoládéra. Ne tartsunk otthon édes kekszeket, csokikat zacskószámra, mert úgysem bírjuk ki, hogy ne menjünk el úgy mellette, hogy ne együnk belőle! Az unatkozás is nassolásra sarkallhat bennünket, úgyhogy jobb, ha lefoglaljuk magunkat valamivel. Hétköznapokon próbáljuk kerülni az evés utáni desszertet. Helyette együnk inkább gyümölcsöt, vagy jelenlegi kedvencemet is tudnám ajánlani, az almaszószt, mely igen finom, és egy kevés kis cukorral még édességnek is nevezhető. Hidegen frissítő, melegen viszont egész laktató.



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Almaszósz

Orbán Viktória

Finom csemege édességéhség ellen.

2009.10.19.   

A rovat további cikkei

Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2017.10.8.  2   


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2017.1.2.    11


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5


Felhőangyal

Olinka Seregi

Az éjszakát sokféleképpen „átélhetjük”: eltölthetjük a barátainkkal, végigtáncolhatjuk, nézhetjük a tévét, szeretkezhetünk, átaludhatjuk, vagy gondolkodhatunk is.

2016.11.7.    5


Ki szemetelt?

Nagy Erika

Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.

2016.10.14.    2


Határtalan vendégszeretet

Nagy Erika

Egy-egy kirándulás során sok élménnyel gazdagodik az ember, jóval, rosszal, egyaránt.

2016.8.2.    4