Dönteni nehéz?

Kabók Zita 2013.9.4. 3:42

Döntés előtt állni olyan, mint egy hatalmas kapu előtt állni, amely mögött az ismeretlen vár ránk.

A kollégám minden áldott nap azon siránkozik, mennyire szenved a munkahelyén. Mire minden nap udvariasan azt tanácsolom neki, hogy változtasson, nézzen új munka után. És minden nap ugyanazt válaszolja: Szerintem máshol sem jobb, és hiányoznának a barátaim.
Mondogatom neki, hogy talál majd új barátokat, viszont ha ennyire elégedetlen, bizony nincs más választása, változtatnia kell. De ő nem látja a vészjósló jeleket, hogy egész nap búskomor, hogy vég nélkül panaszkodik, és az alvászavara miatt már orvoshoz kellett fordulnia, jelenleg éppen akupunktúrás kezelésre jár.

Az élet döntések tömege elé állít bennünket: váltsunk munkahelyet, menjünk férjhez, vegyünk fel hitelt az új házra vagy maradjunk a régiben, milyen iskolát/hivatást válasszunk...?
Döntenünk kell akkor is, ha nem akarunk.
Ha pedig képtelenek vagyunk rá, akkor mások fognak helyettünk dönteni, vagy csak sodródunk az árral. A döntés kockázat, de egyben lehetőség is, valami újra és jobbra. A döntés persze járhat veszteséggel is, éppen ezért, ha nagy kérdés előtt állunk, jobb, ha alaposan átgondoljuk a lehetőségeinket! Én megfogadtam egy régi tanácsot, miszerint írjam le egy darab papírra, hogy milyen pozitívumokat és negatívumokat eredményezhet a döntésem. Mire mindent összegzek, általában már tudom is a választ. Egy mondás szerint aludjunk egyet, utána döntsünk. Ennek a mondásnak megvan minden alapja. Éjjel letisztul az elménk, és a stressztől is megszabadulunk, ez pedig segíthet tisztábban látni a helyzetet. Az alvás rendszerezi a memóriánkat és feldolgozza a napközben összegyűjtött információkat. Ugyanakkor a tudatalattink is közbelép, hogy tisztán lássunk. Már többször is megtörtént velem, hogy álmomban megkaptam a választ a kérdéseimre, ez aztán mindig erősen befolyásolt, és végül mindig sikerrel jártam.

A halogatás nem jó stratégia. Egyrészt időveszteség, másrészt fájdalommal is járhat. A bizonytalan, döntésképtelen emberekhez senki sem vonzódik. Mindenkit a magabiztos, vezető egyéniségek vonzanak, akikre fel lehet nézni, vagy követni lehet őket. A gyengébbek általában engednek az erősebbek befolyásnak, és követővé válnak. Minél több döntésben követünk valakit, annál gyengébbek leszünk, és a végén már nem is fogjuk tudni, mi a jó nekünk, csak elfogadjuk, ha valaki után kulloghatunk.

Ezt a viselkedésformát főleg a munkahelyemen és a baráti körömben vettem észre. Régebben sokszor éreztem a munkámban, hogy a férfi kollégáim nem hallgatnak rám. Rájöttem, magabiztosnak kell lennem, fel kell mérnem a döntésemre vonatkozó helyzetet, hogy érvelni tudjak, és az érveimet meg is hallják. Ma már nincs ilyen problémám, sőt, ha valamit kijelentek, azt kételkedés nélkül elfogadják. A baráti körömben viszont sok „szenvedő alannyal” találkozom, akik nem látják a vészjósló jeleket az életükben. Pedig csak dönteniük kellene. Kitartani a rossz mellett (ami szerintük talán nem is olyan rossz) és befejezni a panaszkodást, vagy dönteni és elhagyni a problémát okozó munkahelyet, barátot, férjet, feleséget stb.

A döntés kockázat. Sokunk számára egy hatalmas zárt kaput jelent, ami mögött nem tudjuk, mi rejlik. Viszont, ha tudnánk, mi van a kapu mögött, mindannyian azt választanánk, és csupa nyertes közt találnánk magunkat. Ha nyerni akarunk, nekünk kell megtenni a lépést, és vállalni a kockázatot. Csakis így tudunk belépni egy új, más, egy sokkal izgalmasabb világba!