Dönteni nehéz?


Kabók Zita  2013.9.4. 3:42

Döntés előtt állni olyan, mint egy hatalmas kapu előtt állni, amely mögött az ismeretlen vár ránk.

A kollégám minden áldott nap azon siránkozik, mennyire szenved a munkahelyén. Mire minden nap udvariasan azt tanácsolom neki, hogy változtasson, nézzen új munka után. És minden nap ugyanazt válaszolja: Szerintem máshol sem jobb, és hiányoznának a barátaim.
Mondogatom neki, hogy talál majd új barátokat, viszont ha ennyire elégedetlen, bizony nincs más választása, változtatnia kell. De ő nem látja a vészjósló jeleket, hogy egész nap búskomor, hogy vég nélkül panaszkodik, és az alvászavara miatt már orvoshoz kellett fordulnia, jelenleg éppen akupunktúrás kezelésre jár.

Az élet döntések tömege elé állít bennünket: váltsunk munkahelyet, menjünk férjhez, vegyünk fel hitelt az új házra vagy maradjunk a régiben, milyen iskolát/hivatást válasszunk...?
Döntenünk kell akkor is, ha nem akarunk.
Ha pedig képtelenek vagyunk rá, akkor mások fognak helyettünk dönteni, vagy csak sodródunk az árral. A döntés kockázat, de egyben lehetőség is, valami újra és jobbra. A döntés persze járhat veszteséggel is, éppen ezért, ha nagy kérdés előtt állunk, jobb, ha alaposan átgondoljuk a lehetőségeinket! Én megfogadtam egy régi tanácsot, miszerint írjam le egy darab papírra, hogy milyen pozitívumokat és negatívumokat eredményezhet a döntésem. Mire mindent összegzek, általában már tudom is a választ. Egy mondás szerint aludjunk egyet, utána döntsünk. Ennek a mondásnak megvan minden alapja. Éjjel letisztul az elménk, és a stressztől is megszabadulunk, ez pedig segíthet tisztábban látni a helyzetet. Az alvás rendszerezi a memóriánkat és feldolgozza a napközben összegyűjtött információkat. Ugyanakkor a tudatalattink is közbelép, hogy tisztán lássunk. Már többször is megtörtént velem, hogy álmomban megkaptam a választ a kérdéseimre, ez aztán mindig erősen befolyásolt, és végül mindig sikerrel jártam.

A halogatás nem jó stratégia. Egyrészt időveszteség, másrészt fájdalommal is járhat. A bizonytalan, döntésképtelen emberekhez senki sem vonzódik. Mindenkit a magabiztos, vezető egyéniségek vonzanak, akikre fel lehet nézni, vagy követni lehet őket. A gyengébbek általában engednek az erősebbek befolyásnak, és követővé válnak. Minél több döntésben követünk valakit, annál gyengébbek leszünk, és a végén már nem is fogjuk tudni, mi a jó nekünk, csak elfogadjuk, ha valaki után kulloghatunk.

Ezt a viselkedésformát főleg a munkahelyemen és a baráti körömben vettem észre. Régebben sokszor éreztem a munkámban, hogy a férfi kollégáim nem hallgatnak rám. Rájöttem, magabiztosnak kell lennem, fel kell mérnem a döntésemre vonatkozó helyzetet, hogy érvelni tudjak, és az érveimet meg is hallják. Ma már nincs ilyen problémám, sőt, ha valamit kijelentek, azt kételkedés nélkül elfogadják. A baráti körömben viszont sok „szenvedő alannyal” találkozom, akik nem látják a vészjósló jeleket az életükben. Pedig csak dönteniük kellene. Kitartani a rossz mellett (ami szerintük talán nem is olyan rossz) és befejezni a panaszkodást, vagy dönteni és elhagyni a problémát okozó munkahelyet, barátot, férjet, feleséget stb.

A döntés kockázat. Sokunk számára egy hatalmas zárt kaput jelent, ami mögött nem tudjuk, mi rejlik. Viszont, ha tudnánk, mi van a kapu mögött, mindannyian azt választanánk, és csupa nyertes közt találnánk magunkat. Ha nyerni akarunk, nekünk kell megtenni a lépést, és vállalni a kockázatot. Csakis így tudunk belépni egy új, más, egy sokkal izgalmasabb világba!



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.   


Kiskorúság

Póda Erzsébet

A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.

2020.2.3.