Édes ajándék

Puha Andrea 2008.12.12. 12:03

Az emberek gyakran beleesnek abba a hibába, hogy karácsonyra a drágább, divatosabb, népszerűbb ajándékot veszik meg.

Lám-lám, de szép ruhát is kapott a leányzó! A legjobb márka! Ejha, igazi Barbie, festheted a haját, saját kocsija van, ha megnyomod, talán még el is dalol valami nyálas „ájlávjú” szöveget... Az igazi dolog azonban kimarad az ajándékokból. A személyesség. A személyre szabottság. Elismerem, nem könnyű dolog, de legalább a hozzánk közel állók kedvéért erőltessük meg fantáziánkat!

Egyszer például puzzlet készítettem egy jó barátom menyasszonyának a fotójából. Cseles módon a darabkákat üres teásdobozba raktam, úgy ajándékoztam neki, hogy úgy tűnjön, „csak” édességet kapott. Otthon aztán rájött a turpisságra. Előszedve a puzlee-darabokat, azonnal fellépett az MSNre, hogy megtudakolja, miféle tréfát eszeltem ki már megint, és hogy ez most valami büntetés-e, hogy ő ezzel kínlódjon?! Gyakorolja talán a türelmet? Gyorsan felvillantottam előtte a fényt, hogy ez bizony nem egyszerű kirakós, s hogy fel kéne ismernie, hiszen ő készítette. Kezdetét vette a barkochbázás, nevettünk, bolondoztunk, a vége az lett, hogy éjfél után is a puzlee felett görnyedt, hogy kirakja álmai asszonyát.

De ha még nincs is időnk ilyen ötletes, személyre szabott meglepetés kitalálásához, attól még készíthetünk valamit saját kezűleg. A hobbiboltok kuckói a lehetőségek végtelen tárházát nyújtják nekünk. Akár szalvétatechnikával is dolgozhatunk, fényképkeretet díszíthetünk vele, vagy ékszeres dobozt, tálacskát. Ezen kívül gyöngyökből is alkothatunk egy mulatságos figurát, nyakláncot, és üvegfestékkel is kiművészkedhetünk egy-egy találó díszt. Fociőrülteknek megrajzolhatjuk a kedvenc focicsapat nevét, egy focilabdát, akár a célszemély nevét, vagy egy kedves karácsonyi figurát, amit kitehet a szekrényére, ablakára, füzetére.

Idén azonban, ha még erre sincs időnk, akkor se jelentkezzünk csupán egyszerű ajándékkal, hanem tegyünk hozzá egy édességet is. Nem, nem bolti csokira gondolok, nem is kinder-tojásra, sem pedig egyéb árucikkre! Egyszerűen csak vegyünk az üzletben diót és mézet, majd otthon keressünk elő egy kisebbfajta befőttesüveget. A diót szórjuk az üvegbe, amennyi belefér, majd csurgassuk bele a mézet is, míg össze nem áll az egész. Ha jól tudom, ilyesmit lehet venni az üzletekben is, de mégiscsak az az igazi, ha saját magunk készítjük. Végül zárjuk le, s hogy még csinosabban nézzen ki, válasszunk egy vidám, mintás szalvétát (a hobbiboltokban rengeteg választék van), fedjük le vele a tetejét, és gumival szorítsuk rá. Kicsit a „nagymama konyháját” idéző ajándék ez, bizonyára sokunkban feltörnek majd a gyerekkori emlékek. S persze az sem elhanyagolható, hogy ez igazi ínyencség az édesszájúaknak.

A méz aranyszínt kölcsönöz az üvegnek, s azért is olyan különleges ez az ajándék, mert szívből csináltuk, beleraktuk a lelkünk egy pici részét, s mi más is kellene egy szeretetteljes ünnephez?