Gondolatok mézeskalácsról, egyebekről

Debnárová Eva  2008.12.10. 20:02

Mérhetetlen gyorsasággal telt el az idei év. Egy nap arra eszméltem, hogy ismét küszöbön a karácsony.

A szabadságok elteltek, a szünidő szintén, és máris itt az év vége. Előbb még persze a karácsony. Itt az ideje, hogy takarítsunk kicsit, kidobjuk az öreg, nem használt dolgokat, amiket már több, mint két éve nem viselünk, vagy inkább a hajléktalanoknak adjuk. Hiszen kár a szemétkukába dobni az öreg, de jó állapotban lévő ruhákat, van, akinek jól jönne még az ilyen is. Valamikor a használt holmikat újrahasznosították. Régen például szőnyeget, pokrócot készítettek belőlük. Csodaszép darabokat! Manapság is gyártanak ilyet, és nem éppen olcsón lehet hozzájutni. Tehát mindent újra lehet hasznosítani.

"Sütni öröm, ilyen meg olyan margarinnal az igazi" – mondja a reklám. Nem tudom, melyik margarin a legjobb, gondolom, mindenkinek van saját kedvenc márkája. Nekem is. Finom, könnyű fonott kalácsot dagasztok vele, sokfonatút, teli mazsolával. Sütés után sokáig friss marad. Mézeskalácsot minden rendes anyuka készít az ünnepek előtt. Szintén mindegyikük a saját receptje szerint, amelyre esküszik, és biztos, hogy minden gyereknek az ő anyukája mézeskalácsa ízlik a legeslegjobban. Nem dicsekvésből, de az enyémek is finomak, csak a vaj, amit beleteszek, már nem az a vaj, mint régen...Ezért aztán vagy többet kell a tésztába tennem, vagy sokáig kell keresgélnem az igazi vajas vajat.

Hogyan kell pontyot sütni? Kékre? Patkó alakúra? Vajjal? Áztassuk tejbe vagy ne? Vegyünk pulykát? Melyik bejgliből készítsünk többet? Milyen krumpliból készítsük a krumplisalátát? Elég lesz egy darab ananász? Mennyi mandarint, narancsot és mogyorót vegyünk? És az ajándékok...?

Sok izgatott kérdés és gondolat azok számára, akiknek nem kell a pénzkérdés miatt idegeskedniük. Még jó, hogy nincs kemény tél. Hogy nem fagy. Nem fagyunk meg. A gyerekek se fáznak annyira. Meleg van a füstölő kemence mellett. Van héjában főtt krumplink. Mi más kellene még? Jó, hogy van egy nagy fazekunk. Először megmosdatjuk a gyerekeket,újra vizet melegítünk, aztán megfőzzük a krumplit, annak a levéből meg a levest. Mindent egy fazékból, egy fazékban. Mindent újra tudunk hasznosítani. Még van egy gyertyánk, a fa kint van, mert idebent nem fér el. De elfér a szeretet, az összetartás, az apróságok okozta nagy öröm és a jóság. Emlékeim törnek fel újra és újra...

Mi többre lenne szükség? Biztos nem szeretnénk a híd alatt lakni, vagy egy roskadozó, tető nélküli házban, még akkor sem, ha elsőre romantikusnak tűnik. Ott hideg van, és ha esik, akkor odabent is esik. Azok, akiknek mindenből túl sok van, segíthetnének azoknak, akik szegénységben, vagy annál is rosszabb körülmények között élnek.

A karácsony előtti televíziós adománygyűjtő programok nemes cselekedetek. De ez önmagában nem elég. A gyerekeknek szeretetre is szükségük van, nemcsak pénzre.

Takarítsunk hát, de nem csak a szekrényben meg a polcokon! Tegyünk rendet a szívünkben is, tisztítsuk meg a lerakódott kövektől. A viszontlátásra – a mézeskalács- és kötöttáruvásáron, vagy egy csengő mellett, amely a boldogságot jelenti a szegények számára.

Szegénység. Rémisztő szó.

Hisz az én dédnagyanyám sem élet szegénységben. Miért van szegénység még manapság is?

Fordította: Póda Erzsébet

Hozzászólások

@

Küldés