Ha tél, akkor hajléktalanok


Száz Ildikó  2012.11.13. 5:43

Tibor bácsi volt az első néhány évvel a rendszerváltás után...

...amikor az akkori polgármester még azt állította, hogy a városban nincsenek hajléktalanok. Amikor aztán az első férfi alatt meggyulladt a meleg vizes csövek közé nyomott matrac, kissé megváltozott a városban élők véleménye. Később felgyújtottak egy idős embert is, őt a gyógyszertár közelében, a bokrok között, álmában érte a halál.

Az ilyen rémhírek hallatán mindig nagy örömmel láttam viszont Tibor bá´t, aki hosszú ősz szakállába törölte kezét, amikor a babakocsi csomagtartójából elővarázsoltam az ajándékba hozott elemózsiát. Annyit árult el magáról, hogy amikor elvált, az építkezési cég munkásszállójára költözött, és miután csődbe ment a munkaadója, egyik napról a másikra az utcán találta magát. Később egy házaspárral ismertetett meg, akik nem tudták fizetni szerény nyugdíjukból a lakbért, ám a társasházban élők berendezték számukra az udvarban található garázst. Róza nénit az állomáson ismertem meg, az asszonynak komoly udvartartása volt, egy idős férfi és annak két vidéki rokona. Még mielőtt meghatódhattam volna kiderült, hogy azért vigyáznak a társukra, mert ő az egyetlen, aki személyazonossági igazolvánnyal és nyugdíjjal rendelkezik. Róza néni akkor sem mozdult el az állomás környékéről, amikor megnyitották a városi melegedőt. Először azért nem, mert csak a férfiakat engedték be, és mire a szállót áthelyezték és a két konténer egyikében nők alhattak, addigra megszokta a fagyokat. Elárulta, hogy hol rejtegetik az éjszakára félretett kartonlapokat, és hogy álmukban azért lesz párnájuk a reklámszatyor, mert abban van minden vagyonkájuk. Hajléktalan hajléktalannak a farkasa, mondta egy magát absztinensnek valló rászoruló, aki nem azért él a Vág partján, mert nem engedik be a szállóra. Hanem azért, mert még nem találtak ki olyan házirendet, melyet hajlandó lenne betartani. Inkább a fagyos folyópartot választja, ahol a lábasait fedő helyett vastag réteggel vonja be reggelre a jég. A zoknik válogatásakor sosem dobjuk ki a páratlanul maradt darabokat, mert a hajléktalanok elárulták, hogy a meleg kabátnál és a fejfedőnél is nagyobb szükségük van zoknira, jó szóra, kézfogásra.

Amikor egy szociális dolgozónak tanuló kedves ismerősöm megszerezte a diplomát, a hajléktalanok felsorakoztak az irodája előtt és mindegyik gratulált neki. A törékeny hölgy – aki ha kellett, orvoshoz kísérte őket, végigkilincselte a hivatalokat, hogy újra érvényes igazolványhoz jussanak – odalépett a mosdóhoz és könyékig lecsutakolta magát fertőtlenítőszerrel. De holnap is ott áll majd mellettük, és kezet nyújt nekik, hogy segítsen. Már most többet tesz értük, mint az üléseken felszólaló „gondterhelt“ városatyák.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Egy kép, ezer szó

Nagy Csivre Katalin

Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.

2022.6.6.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2022.5.16.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2022.4.18.    2


Labirintusra kergetve

Póda Erzsébet

A hétmilliárd megmondóember korában nem könnyű az újságírónak.

2022.3.28.   


Sapkaárusok

Nagy Csivre Katalin

A cikkben ez a hasonlat a mai vírusos-háborús világunkra. Olvassuk!

2022.3.16.  1   


Kiforgatott orvosi eskü

Nagy Csivre Katalin

Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.

2022.2.1.   


Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.   


Kifordult világ

Nagy Csivre Katalin

Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.

2022.1.9.   


Megváltásra várva

Nagy Csivre Katalin

Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.

2021.12.17.   


Felejtés

Póda Erzsébet

Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!

2021.12.6.   


Üresség

Póda Erzsébet

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

2021.12.6.   


Mese vagy valóság

Póda Erzsébet

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.

2021.11.10.