Ízek

Tóth Zsuzsi  2006.3.13. 15:03

Az alábbiakban az olaszországi Padova-ban tanuló munkatársunk rendhagyó, hangulatokat idéző jegyzete olvasható.

Olaszországban nem főzhetek magyar vacsorát, mert mindennek más az íze.
A sónak, a levegőnek, a szájnak, ami ízleli.
Észrevétlenül változik meg a szájíz, benyomások hatására, hatások következtében.

Az egyetem íze
Kellemesen döbbenetes látni egy itteni diák viszonyát a tanárokhoz, az egyetemhez. A tisztelet és törekvés egymás megértésére őszintének és kölcsönösnek tűnik. Eltúlzott, színpadias gesztusok nélkül.

A lingvisztika óra a zsidónegyed régi, apró mozijában zajlik. Cigarettával a kezében várja a „diáktömeg” a tanárt, aki pontosan öt perccel kezdés előtt érkezik özönvíz előtti biciklijén. Kalapját emelve üdvözöl mindenkit, mosdóba siet, megfésülködik, nyakkendőt köt, mi elnyomjuk a csikket, és figyelünk. Valóban. Nem kövezik meg azt, aki félúton besokall, és elmegy -- így senki senkit nem zavar.

A ricevimento (fogadóóra) általában kedves beszélgetés, kapkodás nélkül. Kap a signorina egy pohár vizet (rendelhet szénsavasat akár), eldöntheti, szereti-e a napfényt, vagy inkább behajtva legyen a zsalugáter.

A magyar tanszék kedvenc sasorrú olaszom, Petrarca tere mellett található, egy apró könyvtár-tanterem, egy iroda, és Rózsavölgyi-Gheno páros képviseletében. Amilyen kevesen tanulunk itt, annál nagyobb örömmel fogadnak minden ide tévedő bolondot, igazán családias körülmények közt. Évente egyszer (március 8-án) Gheno tanár úr házában ebédelünk, magyar felesége alla ungherese főz.

Vizsgadrukk nem létezik. Gyűjtögetjük a krediteket, próbálkozunk, és ha nem sikerül, az ismétlési lehetőségek száma végtelen. Hogy hány év alatt gyűlik össze a száznyolcvan -- magánügy. Nem találkoztam még olyannal, aki rémüldözve villogtatta lexikon-tudását, mert a biznyítványára azt írták, okos, de a fejében túl sok volt az elmélet ahhoz, hogy pozitív önértékelésnek is hely maradjon.
Sétálgatóbb, gondolkodóbb, nyugodtabb emberek élnek itt.
Legalábbis egy zavarban lévő külföldi szemével.

Az egyedüllét íze
Mámoros az érkezés, hibákat, szomorúságokat otthon hagyva beköltözök saját olasz szobámba, mosolygok az új életre.

Besétálok a városba, ahol egyetlen utcát, egyetlen lelket sem ismerek, elkábít a napsütötte, középkori hangulatú tiszta nap szépsége. Hamar beborul, két hetes özönvíz veszi kezdetét, ahogy múlik az új varázsa, megtölti a helyét a vágy, tartozni valakihez, vagy valahová.

Titokzatosan szép épületek és arcok nem felelnek a sok miért?-re. Sírások, vad remények, körforgásán túl rájön a tékozló lány, hogy nincs menekvés, önmagát nem hagyhatja maga mögött. Haza nem tér, de érezni kezdi, patetikusan alulértékelt értékek ízét, mint család és feltétel nélküli szeretet.

Az élet iskolája keményebb az egyetemnél. Dante Inferno-ját olvasva attól félek, az én Vergiliusom megfeledkezett rólam...

Hozzászólások

@

Küldés