Jótékonyság

Póda Erzsébet  2024.10.30. 19:30

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

Az emberek többsége tisztán, nyitottan, őszintén, jóindulattal és jó értelemben vett kíváncsisággal születik a világra. Senkiről sem feltételezzük, hogy rosszat akarna nekünk. Aztán csalódunk a szüleinkben, csalódunk az óvodában, majd még többet az iskolában, a barátunkban, a szerelmünkben, és végig, az egész életünkön át.


Csalódunk a szép szavakban, az ígéretekben, az jótékonysági kezdeményezésekben… Lassan túllátunk a felszínen, felfedezzük az emberi árnyoldalakat. De nem akarjuk látni! Azt akarjuk látni, ami szép és jó. Oda akarunk tartozni, ahol „emberség” van. Ha nincs bennünk elég, vagy mások előtt (tudatosan vagy tudatalatt) tetszelegni akarunk, jótékonykodni kezdünk. Mert a jótékonykodás egy varázsszó: megnyílnak a kapuk, a körülöttünk lévők elismerően sóhajtoznak. Ha nagyobb mértékben „jótékonykodunk vagy önkénteskedünk” – mondjuk, éjt nappallá téve segélycsomagokat szállítunk, vagy szegény árváknak pénzt gyűjtünk –, akkor felkeresnek a régiós újságok és riportot készítenek velünk. Ha kiposztoljuk magunkat önkénteskedés közben a közösségi oldalon, lájkok százait zsebelhetjük be.

Pedig az árnyoldal mindenhol megjelenik. A jótékonyok közt is. Az önkéntesek közt is. A segítők közt is. A gyerekek közt is. A felnőttek közt is. A rossz ott ólálkodik mindenhol, ahol ott van a jó. Ezért, ha jók is vagyunk, vagy jó cél érdekében tevékenykedünk, soha, de soha ne felejtsünk el elővigyázatokat, óvatosak, sőt – Uram bocsá´-- akár még józanul gyanakvóak is lenni! Hogy aztán ne csalódjunk akkorát, hogy rámenjen az egész életünk.

Hozzászólások

@

Küldés