Kereslet

Póda Erzsébet  2016.7.28. 0:35

Ott állnak, vagy sétálnak a fővárosból kivezető úton.

Lehet délelőtt, délután vagy este – mindig ott van valamelyikük. Néha csak egy, néha kettő, vagy öt. Persze szürkület után már többen is. Ugyanazok a mozdulataik: cipőjük orrával unottan rugdossák a földet, egyik kezükben (talán marihuánás) cigaretta. Arcuk vastag sminkréteg mögött, tekintetük kifürkészhetetlen. Várják a „klienseket”.


Kezdetben azt próbáltam találgatni, vajon hány évesek lehetnek, honnan jöttek, miért kerültek ide, mi járhat a fejükben? Talán sokan kábítószeresek közülük, talán néhányan nem. Időnként sajnáltam őket, máskor nem érdekelt, miért flangálnak itt. De azért fel-felbukkant néhány gyötrelmes kép az agyamban, még ha bármilyen váddal is illetnek. Igen, mindenki azt kezd az életével, amit tud. Csak, ki tudja miért, tényleg szánakozom azokon a szerencsétleneken.

Egyikük, egy szexi széplány, a legtöbbször ciklámen színű csíkos zoknit visel és ugyanilyen színű bugyit hozzá. A felsőrész hagyományos: mély dekoltázzsal. Más nincs rajta, még akkor sem, amikor én már rég kesztyűt hordok. Talán egy rövid kabát, meg sál a kiegészítője, de az is csak, ha már tényleg fagyos az idő. Nem tudnám megmondani, hány éves, de nekem úgy tűnik, nagyon fiatal. A másik százévesnek látszik, haja valószínűtlen szőkére festve, és mintha tényleg érdekelné a „munkája” – vadászó pillantásokkal lesi a mellette elhaladó autókat. A következőre ránézni is kellemetlen, mégis nagyon öntudatosan sétál fel és alá, valószínűleg tele van extrákkal, ami miatt a piacon tud maradni. Van köztük szép is, meg csúnya is, fiatal és öreg, sovány és kövér is.

A minap új lányt vettem észre. Egy törékeny alkatút. A meleg idő ellenére hosszú barna színű nadrágot, és hosszú ujjú topot viselt. Oldalán a segédeszközöket tartalmazó ridikül, jobb kezében cigaretta, fején sültös sapka, ami eltakarta a fél arcát. Csak amikor mellé értem, akkor vettem észre a felsőrész alól kikandikáló, szépen gömbölyödő pocakját...

Hanyagoljuk most, hogy akkor, abban a pillanatban milyen érzések kerítettek a hatalmukba! (Tudom, hogy van ilyen, de más a dolgokról hallani, tévében látni, és más látni azokat.) És mellőzzük azt is, mennyire vagyok jártas az ökonómiában – ez úgyis egyértelműen kiderül a siralmas anyagi helyzetemből... Viszont régi tanulmányaimból felsejlett bennem, hogy nincs kínálat kereslet nélkül – és fordítva. Meglehet, rosszul tudom a definíciót, de ha nem lenne igény erre az „extra szolgáltatásra”, valószínűleg valahol máshol korzózna az a szerencsétlen fiatal nő, akire az vesse az első követ, aki nem bűnös semmiben.

Eszembe jutott ugyanis az egyik ismerősöm története, aki még régebben mesélte, hogy a felesége nem engedte magához, amikor várandós volt közös gyermekükkel. Ezért, e kedves férfiismerősöm, „kénytelen volt” viszonyt kezdeni a szintén terhes munkatársnőjével, aki hasonló cipőben járt. A babák megszülettek, az affér véget ért. Ki-ki folytatta a régi életét.

Lám, lám, mennyifélék az emberek! A kereslet és kínálat többnyire egyensúlyban van. Ha mégsem, akkor a homo sapiens sapiens majd tesz róla, hogy egálba kerüljön.

Hozzászólások

@

Küldés