Két könnycsepp

Póda Erzsébet  2011.12.7. 6:32

Képzelje, azt mondják rólam, hogy rossz vagyok!

Rám néz csillagszemével, és tudom, csak az a baja, hogy mindenkihez őszinte.

Képzelje, azt mondják rólam, hogy megbízhatatlan vagyok, átverek másokat, pedig épp fordítva van. Az utóbbi időben több barátnőmben is csalódtam, két fiú is átejtett egymás után, pedig hittem mindkettőjüknek. A barátnőmmel megbeszéltük, együtt fogunk nyáron sátorozni. Aztán nem szólt, s kiderült, hogy az új barátnőjével és annak barátaival ment kirándulni. Végigsírtam az egész napot. Nekem ez a barátság ennél többet jelentett. Ha előre szólt volna, nem esik ilyen rosszul. De csak utólag tudtam meg.

A másik barátnőm elkezdett „udvarolni” a fiúmnak. Mindenfélét összehordott rólam neki, mígnem szakított velem. Most ez a barátnőm jár vele. Az új fiú, aki közben felbukkant, csak az érzelmeimmel játszott. Telibeszélte a fejem, hogy mennyire szerelmes belém, soha senki nem volt még számára ilyen fontos. Miközben nem tudtam, járunk-e egyáltalán vagy sem? Hitegetett. Már-már én futottam utána, mire észbe kaptam. Itt nem érzelmekről van szó, csupán valami fura játszmáról.

Nem értem, mintha mindenki ellenem fordult volna. Pedig mindig mindenkihez őszintén közeledek, és minden helyzetben igazat mondok. Hazudni nem éri meg, hisz az ember belegabalyodhat a füllentések fonalaiba. Már ott tartok, hogy három lépés távolságot tartok mindenkitől. Mintha bezárult volna egy szép világ...

Lehet, hogy ez a világ nem is létezett? Lehet, hogy csak én teremtettem magamnak? De honnan és miből építettem fel?...

* * *

Képzelje, megismerkedtem egy fiúval, és teljesen beleestem! Igaz, füvezik, meg néha olyan furcsán viselkedik velem, de amúgy totál rendes. Nem úgy vagyok vele, mint az előző fiúimmal, de azt hiszem, ez is szerelem.

Rám néz csillagszemével, és tudom, hogy kétségbe van esve.

A szüleid?

Elváltak. Most éppen anyukámmal élek, de azt hiszem, nemsokára újra visszacuccolok apuhoz. Anyukámnak komoly párkapcsolata van, össze fog költözni a pasijával. Néha sír, hogy mennyire sajnál engem, aztán elmegy hazulról. Szegény anyu, inkább nem is mondok el neki semmit, elég a maga baja... Apu? Iszik... A nagymamám meghalt.

Hol tanulsz?

Nem tanulok, most épp nem. És nem is dolgozom. Majd lesz valami, mondja, és megismétli, majd lesz valami. Lesüti szemét, hosszú szempillái rezegve verdesik orcáit...

* * *

Képzelje, azt mondják rólam, hogy rossz vagyok! Pedig csak egy kis pénz kéne.

Már nem néz rám a csillagszemével. Tudja, hogy meglátnám benne...

Füvezel?

Az is belefér, mondja. Csak egy kis pénz kéne, ismétli.

A fiú?

Már nem érdekel. Semmi sem érdekel. Különben is, azt mondják rólam, hogy rossz vagyok és tényleg rossz vagyok.

Előkaparok pár centet és a kezébe nyomom.

Szüleid?

Rám néz a csillagszemével, tekintete üres, arcán két könnycsepp szántja végig még hamvas bőrét, és azt suttogja: Mindenki magamra hagyott. Maradjon velem még egy kicsit...

Hozzászólások

@

Küldés