Kiküldetés

Póda Erzsébet  2011.10.12. 5:02

A barátnőm barátnőjét elhagyta a pasija.

Nem szenzáció, a hír mégis váratlanul ért. Mert a barátnőm barátnője, nem is olyan régen, hosszú csetelést folytatott a barátnőmmel, Évivel, aki épp egy ázsiai országban dolgozott párhetes kiküldetésben. Az internetes csevegés nem volt kellemes, ezért is panaszolta el nekem Évi. Rosszul esett neki, és alaposan meg is bolygatta a lelkét.

Ahelyett ugyanis, hogy a barátnő megdicsérte volna Évi szép munkahelyi előrehaladását, szemére vetette, hogy ilyen hosszú időre magára hagyja a pasiját. „Hogy teheted ezt meg vele? Én nem bírnám a párom nélkül egy percig se!” – írta többek között, majd az egyéb lelkiismeret-furdalást kelteni akaró mondanivalója végére velős megállapítással tett pontot, eképpen: „Ha így folytatod, a pasid előbb vagy utóbb elhagy!”

Évi másnap kétségbeesett emailt írt nekem, kikérve a véleményemet. Tényleg rosszul tette, hogy elvállalta a külföldi kiküldetést? De hiszen csak pár hétről van szó...! Egész éjjel azon gondolkodott, hogy lemondja a munkát és visszajön. Előttem már két barátnője is egyetértett a csetelővel: igen, a férfit nem szabad huzamosabb ideig „magára hagyni”!

Nem tudom, miféle barátnői lehetnek Évinek, mindenesetre gyanús volt számomra ez a fajta hozzáállás. Egyrészt miért lenne a férfi „magára hagyva”, hiszen neki is megvan a maga munkája, a maga családja és barátai, ráadásul ő is dolgozott már külföldön néhány hétig, sőt hónapig, mégsem pánikolt Évi miatt. Meg aztán egyébként is nagykorú... Különben meg igenis ő is örült Évi lehetőségének, semmi ellenvetése nem volt – de miért is lett volna? Hasonló esetben ő is élt volna az alkalommal. És azt se feledjük, hogy régen rossz, ha egy párhetes külföldi tartózkodás véget tud vetni egy kapcsolatnak.

Barátnőm lassan megnyugodott. Abbahagyta az időnap előtti bőröndbe pakolás tervét, ám pár napig még sűrűn küldte az esemeseket a barátjának. Hiába állítottam, hogy teljesen felesleges... A rá bízott munkát szépen elvégezte, dicséretet is kapott, a sikert a cégnél megünnepelték, majd felült a repülőre és hazajött.

Azóta is szépen éldegélnek, úgy, ahogy eddig is.

A minap emailt kaptam Évitől. „Képzeld!” Írta. „A barátnőmet elhagyta a pasija! Összejött a titkárnőjével és hozzáköltözött.”

Mit is lehet ehhez még hozzáfűzni? A jó kapcsolatnak nem az a titka, hogy egy perc szabadidőt sem hagyunk a partnerünknek, és egyfolytában a nyakán lógunk. Ezzel csak azt értjük el, hogy előbb vagy utóbb megunja. Az is figyelemre méltó, hogy mennyi butasággal tudják traktálni egymás fejét a „barátnők”. Pedig már rég nem élünk a sötét középkorban.

Hozzászólások

@

Küldés