Kire ütött...?
Ujjbegyeim végigaraszolnak az arcbőrömön, szinte kivasalom minden vonásom, közben gondolataimba mélyedek.
Aztán felállok, megigazítom a szőnyeget – nem áll rendesen. Sürgök-forgok, mígnem egyszer csak megtorpanok a felismeréstől: minden mozdulatom olyan anyus!
És tényleg: anyu olyan, mint a mama volt. És ahogy egyre inkább eljár felette az idő, egyre mamásabb. Az alkata, a kezei, a mozdulatok. Persze vannak saját, anyus vonásai, de ha az ismerősök ránéznek, mindig az az első gondolatuk, hogy tiszta Kovács-mama. Aki sütöget, családiassá teszi az otthont.
Egyre inkább azt veszem észre, hogy átveszem anyu elveit, egy-két szavát, csipkelődős stílusát, mániáit. És nemcsak magamon figyelek meg ilyen változásokat. Rengeteg nőt, lányt látok a közelemben, akik anyjuk fiatalabb kiadásai. Mindig megmosolyogtat az a parafrázis, amelyet sokszor hallok: Kire ütött ez a gyerek? Néha a szülők nem veszik észre gyerekeikben a hasonlóságot. Elfelejtik, hogy bizony, ez nemcsak genetika, volt honnan tanulnia a gyereknek.
Ez egészen addig szép és jó, míg jó dolgokat tanulnak el és vesznek át. Ez elkerülhetetlen folyamat. A gyermek (jó esetben) együtt él a szüleivel, és azt teszi, amit otthon példaként lát. Akarva-akaratlanul is azt veszi példaértékűnek, hiszen más családi modellekbe, viselkedésmintákba nincs olyan mély betekintése. Ezért van az, hogy a lányok gyakran olyan párt keresnek maguk mellé, mint az édesapjuk volt. Vagy azért kezelik úgy a konfliktushelyzeteket, ahogy, mert otthon is úgy látták. A gyerek nemcsak a nevelésből tanul, hanem abból is, amit lát.
Éppen ezért fontos figyelnünk arra, hogy mit teszünk otthon a zárt ajtók mögött a gyerek előtt. Mert nem baj, ha átveszünk egy rossz konfliktuskezelő módot, mert megtanulhatjuk, hogyan tegyük másképpen. Nem baj, hogyha rendmániásak leszünk, mert az munka mellett úgyis enyhül. De az már baj, ha agressziót lát a gyerekünk otthon, mert nagy a valószínűsége, hogy ő is agresszív személyiséggé válik majd. És az sem jó, hogyha azt látja, hogy a szemetet az utcára szórjuk. Mert evidensnek fogja tartani, hogy a hulladéknak az utcán a helye és nem a szemetes kosárban.
A szülők felelőssége e tekintetben nagy. Erre az alábbi videó drámai képsorokkal hívja fel a figyelmet. A gyerek lát és imitál.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2023.5.30.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.