„Mama, te olyan okos vagy”!

Nagy Erika  2013.3.13. 4:49

Véget ért a tavaszi szünet, a szülők azt mondják, hogy végre, a gyerekek legtöbbje pedig, hogy sajnos.

Unokám, a hatodikos Viki szinte az egész hetet nálam töltötte, és bevallom, nem volt egy könnyű menet. Hogy ne unatkozzon, belementem, hogy mellőzöm a teendőimet, fontosat, kevésbé fontosat egyaránt, és neki szentelem a szabad időm nagy részét.

Honfoglalóztunk, szinte kifulladásig. Jó volt arra, hogy rájöjjek, ez egy remek játék, nem csak fiataloknak. Serkenti a gondolkodást, olyan kérdésekre kellett remekelnem, amelyekre gyorsan kell reagálni, hogy ne bőgjek le az unokám előtt, amelyekkel már rég nem foglalkoztam, vagy soha az életben nem is hallottam róluk. Az agyamban elraktározott fiókokról letöröltem a port, a fogaskerekeket beolajoztam, s a végére már egyre jobban elcsendesedett a nyikorgás. Élveztem, izgultam, mérgelődtem, begyorsultam, bár az utóbbi nem mindig sikerült, néha másodpercek döntöttek arról, ki nyeri meg az óhajtott területet, na meg persze a vele járó pontokat. Volt, hogy az asztalra csaptam, mert tudtam, mégsem a jó választ adtam, vagy, mert lassú voltam, vagy, mert pironkodtam, hogy azt már azért illett volna tudnom. Rájöttem arra is, hogy mennyi mindent nem tudok az anyaországról, a nagyvilágról, a területi felosztásról, majd arra is, hogy a kvízjáték mennyire fejleszti a fiatalok ismereteit, tudását.

Na jó, az enyémet is, ezt be is vallottam Vikinek, meg azt is, ha valamit nem azért találtam el, mert tudtam, hanem mert tippeltem, és bejött. A jó válaszért járó puszit büszkén bezsebeltem, meg én is boldogan adtam.

Ez egy nagyon jó és hasznos játék, rengeteg történelem, irodalom, idegen szavak értelmezése, sport a kérdések között. Meg persze vele együtt jár a bosszankodás, szégyenkezés, ha valamit nem tudunk, meg a beletörődés, hogy vannak tőlem jobbak, okosabbak, szebbek. Ja, hogy ez az utóbbi nem tartozik ide? Tudom, de akkor is vannak. Például Viki – jobb is, szebb is, és remélhetőleg okosabb is lesz, mint én.

Annak is nagyon örültem, amikor egy-két hónappal ezelőtt Viki arra kért, vezessem be a keresztrejtvény rejtelmes világába. Szépen haladunk, sokat tanult. Nem sietünk, van időnk, türelmesem viselem a nagymamaság eme hasznos pillanatait.

Én is ebben a korban kaptam rá még az alapiskolában a keresztrejtvény ízére, ahol az egyik kedves tanítóm a szüneteket azzal töltötte, hogy az osztályban maradva keresztrejtvényeket fejtett. Gyermeki kíváncsisággal gyakran mellé telepedtem, és figyeltem. Ő pedig magyarázott, olyan pótpapás türelemmel...

Hozzászólások

@

Küldés