Ne adjuk fel!
Életünk számos pillanatában dönthetünk arról, merre is toljuk tovább a szekeret, mivel is szeretnénk igazán foglalkozni.
A média, a tévé, a mindenség egyre azt hirdeti, hogy menj csak az utadon, ne nézz hátra! Lehetőleg közben tiporj el egy-két szál virágot, embert, embereket, teljesen mindegy, van-e még ebben egyáltalán erkölcs vagy tisztesség...
Ezzel még nem is lenne akkora nagy baj, ha közben nem üresednénk ki, s veszítenénk el életünk fontos (ha nem a legfontosabb) érzéseit. Mint az emberség, szeretet, állhatatosság, és még sorolhatnám.
Hova tart a világ?
Mégis mi az, ami a kiüresedés irányába terel bennünket, s észrevétlenül szívja ki belőlünk a szeretetet? Azt, hogy emberek módjára viselkedjünk, s ha már a modern civilizáció részesei vagyunk, ne butuljunk le az állatvilág szintjére! Igen, tudom, ezt teszi velünk a rohanó élet, hogy minden megváltozott, s már nincs annyi idő egymásra, hisz mindenki dolgozik, rohan a semmibe. Nem áll meg, nincsenek szabad percek, még csak egy jót beszélgetni sem. Arra való az internet, meg a facebook, ott majd szépen tudjuk tartani a kapcsolatot. Természetesen mindent lehet, amíg az nem megy lelki világunk kárára, s nem vezet emberi kapcsolataink láthatatlan végéhez.
Ha cikkemre egy kicsit is felkapták a fejüket, kérem, „ne menjenek el szótlanul mellette”! Ha csak egy cseppnyi részével is egyetértenek, ne hagyják, hogy emberi értékeink kialudjanak! Tartsák életben a lángot, mindenáron, minden nehézség közepette! Mert, azt hiszem, ez az igazi kihívás: embernek maradni még akkor is, amikor minden és mindenki más bennünket robotnak, tárgynak néz és szán. Ne álljunk be a sorba, ne nézzük tétlenül, ahogyan a világ felfalja a bennünk rejlő tisztaságot és józanságot!
Kemény lesz a harc, de erre születtünk, s ezért érdemes élni, küzdeni, minden nap.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2023.5.30.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.