Nyári örömök és ürömök

Bernád Emese  2005.5.29. 20:15

Közeleg a nyári vakáció, sok szülő rémálma. Mi lesz a gyerekkel két hónapig, hova, kihez küldjük, ki vigyáz majd rá?

Pedig a gyerekek szépen megvannak magukban: ha rajtuk múlna, mind a nyolc hetet a strandon töltenék, vagy pecáznának a haverokkal, sőt még shoppingolnának is. Nagyfiúk/nagylányok ők már, kikérik maguknak, hogy dedósként kezeljék őket az ősök. Nem árt ugyan, ha a gyerek egy kis önállóságot tanul, de sok szülő bizony tűkön ülve várja a munkaidő végét, majd idegesen hazalohol: vajon megint mit követtek el azok a rosszcsontok?

Ám tegyenek bármit, a szülő soha nincs megelégedve. Ha a gyerekek otthon ülnek a tévé vagy a számítógép előtt, azért méltatlankodik, ha pedig a hazaviharzó anyukát üres lakás várja, akkor fejfájósan, rosszkedvűen teszi dolgát, ki-kilesve az ablakon, hátha feltűnnek már azok a csibészek. Az este az elszámoltatások és fejmosások, zsebpénzelvonások és a büntetések kiszabásának ideje. Csak a gyerekszobában kialvó fények nyugtatják meg a felkavart szülői kedélyeket: végre, ez a nap is eltelt! Lassan véget érnek a meghurcoltatások…

Sietek leszögezni: minden tiszteletem és csodálatom a pedagógusoké. Nem mindennapi készség kell ahhoz, hogy összetereljenek 20-30 kisördögöt, hogy rávegyék őket az evésre, ivásra, tanulásra, írásra, olvasásra, sétálásra, nyugton maradásra vagy éppen az alvásra. Csupa olyan dologra, amelyet mi, szülők, gyakran annál az egy darab csemeténknél sem érünk el. Mégis, a tisztelet hangja mellett, főként így nyár közeledtével, helyet kap a méltatlankodás is. Hiszen már a szünet léte is felháborító! Persze, kell a gyereknek a lazítás, ki kell pihennie az iskolai fáradalmakat, de ne történjen mindez a szülő rovására!

Májusban iskola- és óvodaszerte köröznek a papírok, feliratkozhat az a szülő, aki a szünidőben is igényli gyereke számára az óvodát, napközit. Mi a teendő? Feliratkoznék, egy hónap napközi hatalmas segítség lenne, de amikor közlöm igényemet a pedagógussal, ő lebiggyesztett szájjal (vagy csak én látom úgy, mert marcangol a lelkiismeret, hiszen milyen anya vagyok én, még nyáron is óvodába küldeném a gyereket) komótosan keresgél fiókjában a különböző iratok és cetlik között. Jaj, hova is tettem! – sopánkodik. Ezalatt a gyerek már hatszor végigdübörgött az ovin, begyűjtve a gondnok és a dadusok szidalmait. Feladom! Talán majd holnap – jegyzem meg félénken. Bumm! – vonja le következtetéseit a belökött asztalfiók.

Otthon aztán összeül a családi kupaktanács, osztunk, szorzunk, előkerülnek a dugipénzek, majd megszületik a haditerv. Családi nyaralás -- két hét, nyári napközis tábor – két hét, nagyszülők, unokatestvérek és egyéb vidéki rokonok látogatása – három hét, plusz az utolsó hét, amikor megejtjük a vásárlásokat – ez így összesen nyolc. Megkönnyebbülök: nem kell holnap a szúrós tekintetű óvó néni elé járulnom.
Ezt a nyarat is megúsztam!

Hozzászólások

@

Küldés