Pandák és mobilok

Póda Erzsébet  2016.3.29. 0:04

Vajon hogy függ össze ez a kettő?

Bár vidékünkön egyetlenegy sem él, mégis érdekel a pandák élete. Ezen kívül megszállottan rajongok a harcművészetekért. S mivel a meséket is nagyon szeretem, ennélfogva odavagyok a Kung Fu Panda mozis rajzfilmsorozatért is. Mind a három részt láttam, és kritika nélkül, jókedvvel néztem végig valamennyit. A legutóbbit épp a szülőföldemen, egy kényelmes, huszonegyedik századi moziteremben. Méghozzá magyar szinkronnal – amit külön megbecsültem, aminek nagyon örültem.


Mivel tudtam, hogy leginkább gyerekek és szüleik lesznek a közönség, erre is felkészültem. Nem baj, egy kis gyerekzsivaj nem zavar! A gyerekek többsége izgatottan várta a filmet, és az előzetesek vetítése közben csak olyan kérdéseket lehetett hallani, mint: Anyuuu, ez most igaz történet lesz vagy mese? Anyuuu, ugye, semmi baja nem lesz a Pandának? Anyuuu, kérek még kólát! Apuuu, a Panda az igazi? Apuuu, a Panda tényleg tud karatézni? A szülők vagy nem válaszoltak, vagy elintézték igennel, nemmel vagy talánnal.

A film kezdése után elsötétedett a terem, a gyerekek elcsöndesedtek. Ám, mint a pandák tenyerében a chi, felizzottak a szülők mobilkijelzői. Tőlem jobbra, balra, előttem, és ha hátra néztem, hátul is: anyukák és apukák szinte vezényszóra mobiloztak. Ki időszakosan, ki végig a film alatt. A kisebb gyerekek suttogva feltett kérdései ettől kezdve még tőmondatokban se lettek megválaszolva.

A rajzfilm végén a pandák újra tudták használni képességeiket, és közösen chi-erőt generáltak a tenyerükkel. Így aztán képesek lettek megvédeni a világot a gonosztól, és minden a helyére került. Félő, a szülők, a mobilozással nem, hogy a világot, de gyermekük világát sem fogják tudni megvédeni. Bár lehet, ha mobil van a kezükben, nem is érdekli őket semmi más. Még az égből potyogó pandák sem.

Hozzászólások

@

Küldés