Rossz szomszédság…

Török Zsuzsa  2007.8.5. 18:04

…török átok – tartja a szólásmondás.

A fenti szólásmondás biztosan jó okkal alakult ki az idők folyamán. Csak az tudja igazán értékelni a jó szomszédját, akinek volt már rossz is. Miért is írom mindezt? Mert nagyjából húsz évvel ezelőtt furcsa emberek költöztek a konyhakertünk szomszédságába. A megfogalmazás magyarázata az, hogy a házunknál nem volt elég hely krumplit, zöldséget termeszteni, így édesanyám egy másik földrészen (a konyhakertünkben) teszi mindezt -- jó pár háznyival odébb.

Amikor az említett emberek odaköltöztek, mindent elkövettek, hogy borsot törjenek az orrunk alá. Kialakítottak például egy mély árkot, amin a hirtelen lezúduló eső átfolyt a mi veteményesünkre és jóformán ki is mosta a földből a magokat, palántákat egytől-egyig. Vagy, ha permetezés után szakadt az eső, az biztosan befolyt a mi kertünkbe is, többnyire kipusztítva az ottani növényeket.

Aztán egyszer csak kiderült, hogy miért ilyen undokok: szerintük ugyanis „belelógott” az ő területükbe a mi kiskertünk határa. Kimérették hát földrészt, hogy biztosak legyenek a dolgukban. Tegyük lejjebb a kerítést! – adták ki az ukázt. Jóhiszemű édesanyám a békesség kedvéért majd´ két és fél méterrel arrébb tette a drótot (ma sem értem, hogy miért és a földhivatal munkatársa is csak csóválta a fejét), de a helyzet mégsem javult. Ha bárki utána számol a 250 méter hosszú telek esetében az már akkor is 500 négyzetméter jogtalan többlet a szomszédoknak, ha csak 2 méterrel került arrébb az a kerítés.

Szóval, a helyzet kicsit sem lett rózsásabb: elhangzott már minden, fenyegetőzés, kiabálás, szitok. Édesanyám ezek után hiába is próbálta érvényesíteni az igazát bármilyen hivatalnál. Három éve aztán térképészek érkeztek, akik a régi térképet szerették volna felülvizsgálni. Igen ám, de ez a felülvizsgálat abból állt, hogy behúzták határvonalnak azt, ahol most a kerítés van. Szülém megint csak hiába próbálta bizonygatni, hogy nem jól van az úgy…

A dolog már majdnem feledésbe merült, mert hál’ Istennek a nagy fák miatt alig látnak konyhakertünkbe a szomszédok, és így kevesebbszer kiabálnak át, ha meglátnak bennünket. Csakhogy érkezett egy hivatalos papír, miszerint bővíteni akarnak és ebbe – csak elvileg – kell beleegyezni a szomszédoknak. Kint járt a jegyzőnő, és felvilágosított bennünket, hogy majd az építési engedélyt megfellebbezhetjük (harmincezer forintért!) -- és kész.

Most ott tartunk, hogy a régi térkép alapján szeretnénk felülvizsgáltatni az újat, és a végére járni a dolognak. Az 500 négyzetméter mégsem olyan kis terület, hogy csak úgy veszni hagyná az ember. A szakemberek augusztusra ígérték a kiszállást. Bevallom, nagyon reménykedem. Bár nem én gazdálkodom a földön, és más esetben lehet, hogy nem is érdekelne a dolog, de az igazságérzetem mindig nagyon erős volt, talán túlságosan is. Nehezen viselem az ilyenfajta önkényeskedőket!

Mondják, Isten nem ver bottal. Ez azt hiszem, igaz lehet. Bár a kritikán aluli viselkedésük ellenére sem kívántam volna a szomszédoknak semmi rosszat, úgy tudom, gyógyíthatatlan beteg van a családjukban…

Hozzászólások

@

Küldés