„Soha nem lesz fiúm!”
– Figyeld meg, hogy neked előbb lesz fiúd mint nekem! – mondta Bori.
– Egy ötvenesbe, hogy neked! – tiltakoztam.
Öt éve már annak, hogy ott ücsörögtünk az alapiskola lépcsőjén, és erről vitatkoztunk. Eltökélten hittük, hogy csúnyák vagyunk, értéktelenek. Csak azért, mert csöndesebbek voltunk, és talán ducibbak. A körülöttünk levő ,,menő” lányok már pasiztak és buliztak. Összvissz 14-15 évesen... Megvoltak a sutyorgások az első csókról, a szerelemről és a bulikról. Mi meg csak úgy ,,voltunk”…
Persze mi is sokszor beszéltünk fiúkról. Emlékszem a pirulásokra, mikor elment mellettünk a felettünk járó kiszemelt srác. A telefonálgatásokra: mikor felcsörgettük őket. Mekkorákat nevettünk utána! Volt, akikre külön nevet 
ragasztottunk. Mint például: a Törpe, a Piszkafa, meg a Büfés gyerek. De csak szórakoztunk. Mert ugye, nekünk nem lesz pasink...
Aztán ez annyiban is maradt. Kilencedikben elballagtunk, de Borival egy osztályban maradtunk továbbra is. Énekórákra járt, jár most is. Van, hogy fellép, szép hangja van. Haját vörösre festette, megnövesztette, alakja pedig szép telt lett, nőies. Jól néz ki, hiába mondja, hogy nem. Ha a hibáit kéne felsorolnom, csak az jutna eszembe: kishitű. Tudjuk, hogy jó hangja van, mégis fél énekelni, pedig amúgy dacos és akaratos, s rengeteget lehet vele nevetni. De még változatlanul hangoztatta, hogy jó lenne egy pasi, de neki sohasem lesz.
Közben néha-néha felbukkant egy jelölt, akibe plátóian belezúgott. Az élet pedig ment tovább, s mi a gimis élet során bulikból bulikba jártunk. A házibulikon ismertem meg Ákost, aki Bori gyerekkori barátja volt. Egyik bulin a srác egy közös barátnőnk iránt táplált reményeket. S mikor az illető egy csók után magyarázat nélkül elhagyta, Bori bőszen védelmezte Ákost, mondván: ez csúnya húzás volt a lánytól.
Ha buli volt, Ákos általában szintén velünk volt. A gimis, keményen tanulós hétköznapok könnyebb perceiben mindig hallottam felemlegetni a nevét, mint egy jó barátét. De abszolút gyanún felül volt, hogy bármi más is lehetne.
Aztán egy nap már azt hallgattam mosolyogva, hogy Bori mesél: „– Olvastam a horoszkópot, és az volt benne, hogy egy gyerekkori barátom többet érez irántam, és szerelem alakulhat köztünk! Mutattam is Ákosnak...”?
Hát igen. Összejöttek. Egy nap, mikor hazajöttem kirándulásból, egy üzenet várt. Csak egy mondat: Összejöttem Ákossal.
Örültem. Visszaküldtem egy vigyori pofát, és a következő mondatot:
Na ugye?! És még neked nem lesz fiúd…Örülök neki!!!
Végül is elméletileg nyertem egy ötvenest…
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2022.5.16.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2022.4.18. 2
Kiforgatott orvosi eskü
Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.
2022.2.1.
Riasztás
Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.
2022.1.10.
Kifordult világ
Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.
2022.1.9.
Megváltásra várva
Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.
2021.12.17.
Felejtés
Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!
2021.12.6.
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2021.12.6.
Mese vagy valóság
Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.
2021.11.10.
Menedék
Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...
2021.11.2.