Szerelem ész nélkül
Az ember lánya annyiszor elképzeli, milyen is lesz a nagy Ő...
Eldönti, hogy iskolázott lesz, legalább annyira, mint saját maga, nem fog inni, nem lesz bulizós. Természetesen kedves lesz és sármos, de nem kell, hogy világszépe legyen. Ha szomorú lesz, csak ő tudjon mosolyt varázsolni az arcára, ha dühös lesz, csak ő tudja megnyugtatni. Netán még azt is megszabja az ember lánya, hogy fekete haja lesz, barna szeme, s az sem árt, ha kissé kigyúrt. Szóval maga a tökély, akihez még hozzá is menne feleségül.
Aztán egy nap szembe találja magát Vele! Pontosan olyan, amilyennek elképzelte, amilyennek az álmaiban élt. Még küzdeni sem kell érte, mert rögvest randevúra hív. Barna szemei mosolyognak, mint a gesztenye, vállain megfeszül az izom, ahogy átkarol. Komoly fiatalember, főiskoláról beszél, ahogyan elgondolta annyiszor. Mosolyog, ha Vele lehet, még a dühe is elpárolog, mégis nemet mond. Hogy miért? Mert nem lobog a láng. Nem repkednek kicsi pillangók a hasijában, nem süllyed a szíve a gyomra helyére. Egyszerűen nem szerelmes...
Ellenben megismer egy másik srácot, aki szöges ellentéte ideáljának. Kék a szeme, szőke a haja. No jó, talán a testalkat egyezik. Egyébként pedig tipikus rosszfiú javulási vággyal. Meglehet, színes múlttal rendelkezik, talán még veszélyessel is. Buliból buliba esik, nem veti meg a jó italt, s a nőket sem. De mintha vele kivételt tenne, sokszor ő maga sem érti… Kedves, aranyos, s a rosszfiús imidzs mögött felsejlik egy másik én is. Józan esze arra inti az ember lányát, legyen óvatos! Ő is tudja, hogy nem ilyen férfi kell neki. De mégis bizsereg, hiányzik, rá gondol. Nem is érti, mi vonzza benne: sokszor kételkedik, higgyen-e a szavainak. Mégis megfogja, elbűvöli. Nyers őszintesége letaglózza, élete történetének hallatán – már amit elmesélt belőle – összeszorul a szíve. Persze, persze, megérti. Mindent megért. Feltéve, hogy igazat mond. Lázadozik az esze, harcol a szíve. Tulajdonképpen, mit kéne tennie? Melyikre kellene hallgatnia?
Áh, szerelem, esztelen szerelem…!
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2023.5.30.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.