Távolság

Fodor Tekla  2010.9.25. 8:10

Szögezzük le egyszer és mindenkorra, hogy létezik lány-fiú barátság!

Amikor a kézfogás azt jelenti, hogy mindig melletted vagyok, az ölelés pedig azt, hogy szeretlek. Nem csöpögős, nem romantikus viszony, csak két bohókás, sokszor makacs, vagy épp hisztis, de egymáshoz mindig őszinte ember kapcsolata, akik mindössze négy hónap alatt megtapasztalták az igazi barátságot. Mint lenni szokott, a történet túl szép ahhoz, hogy ez a különleges kapcsolat egy előre meghatározatlan ideig fennmaradjon, és zökkenőmentesen működjön, így tehát A távolság úgy döntött, hogy hívatlan vendég módjára belép a képbe. Nem is elégedett meg néhány száz méterrel, hanem hosszúságát kitolta 1477 kilométerre. A naivak azt mondanák, ott az internet, a csevegők, közösségi portálok, melyek segítségével akár otthont is lehet építtetni, egy barátság fenntartása napi egy elektronikus levéllel is megoldható.

Csakhogy mi történik abban az esetben, ha bármerre néz az ember, eszébe jut egy közös emlék, ha a zenét, amit hallgat, azt közösen töltötték le, az esti kocsmázásnál pedig folyton a kaput lesi, hátha megjelenik mosolygós barát…? De sajnos nem, ő már nem koptatja a szülőváros poros utcáit, mert az egyetem nagy úr, így elcsalta mellőle. Az ember meg búslakodik, szomorkodik, néha elhullat pár krokodilkönnyet, majd azzal nyugtatja magát, hogy: másfél hónap múlva találkozunk.

Mondja már meg valaki: az idő teltével minden a régi marad? A napi e-maileknek, webkamerás beszélgetéseknek van-e akkora erejük, hogy a határtalan szeretetet megtartsák? A jövendőbeli féltékeny társak elfogadják-e majd azt, hogy valahol a nagyvilágban van egy legjobb barát/barátnő?

S mikor gondolja meg magát A távolság? Napról napra lerövidül, szűkül és eléri a nullát? Hogyan működik ez, kérem szépen? Hogyan?

Hozzászólások

@

Küldés