Univécé

Póda Erzsébet  2018.5.9. 3:04

Az egyik ismerősöm szörnyülködve vette tudomásul, hogy világunk néhány országában léteznek uniszex (vagy semleges) vécék.

Hosszú ideig nem bírt napirendre térni a kérdés felett. A legnagyobb problémát az jelentette számára, hogyan magyarázza majd meg a dolgot a gyerekeinek, a kislányának meg a kisfiának. Mi lesz, ha világutazásaik közben éppen egy ilyen uni-transgender-semleges vécére lelnek, s a gyerek felteszi a kérdést. Így aztán nem csinált mást, mint nyakába vette az internetet, ahol sokáig kutakodott, s néhány hét alatt a téma szakértőjévé vált.


Most azt állítja, megnyugodott a kérdést illetően. Azt állítja, nem jó az előítéletesség, mert másokat bírálni nem helyes. Azt mondja, toleránsnak kell lenni. Meg azt is, hogy az ember a fontos, nem az, hogy milyen orientáltságú. Minden eset egyéni, és kívülről mindent csak felszínesen látunk. Egy uniszex, egy transzvesztita, és egy homoszexuális ember is lehet rendes. (Meg, hozzáteszem, ugye, a pedofil is, hiszen csokit, cukrot, egyebeket kínál cserébe...)

Igaza van ismerősömnek abban, hogy kívülről mindent csak felszínesen látunk. Meg abban is, hogy a fenti irányultságú emberek is lehetnek rendesek. Meg abban is, hogy mindenkinek vannak jogai. Azt már senki se teszi hozzá, hogy kötelességei is. Mert azok mintha már nem lennének. Csak jogok. Emberi jogok, állati jogok, növényi jogok. De kötelesség, felelősség, tisztességesség sehol egy szál se!


Ráadásul szerintem a nem uniszex emberek is lehetnek rendesek. Nők meg férfiak is. Őket és róluk azonban egyre kevésbé hallani. Mindent túlharsog a másság témája. Már mindenfajta másságot el kell fogadni, mert ez a divat. Mert felhördül a közvélemény (?), ha arról szól valaki, hogy nem tetszik neki a homoszexuális és egyéb nemi irányultságú sőt ferdültségű emberek felvonulása, hangoskodása. Felhördülés és vádaskodás van, ha arról szól valaki, hogy nem ért egyet az uniszex vécék bevezetésével. Ha arról szól valaki, hogy ellenzi, hogy az azonos nemű párok gyerekeket fogadhassanak örökbe. Ha arról szól, hogy a szexuális tévelygéseket nem szabad elfogadni, se megengedni. Mert toleránsnak kell lennünk, mert ez a divat. De velünk, hagyományos értékekkel rendelkező emberekkel ki toleráns? Igaz, lassan már olyan kevesen leszünk, és annyira nem merjük felemelni a szavunkat, hogy tényleg úgy lehet vélni, már nem is létezünk, nekünk nem kell semmiféle tolerancia.

Általában a konkrét állásfoglalás híve vagyok. Konkrétan azt gondolom, a nemi irányultságunk nem az utcára való. Senkinek semmi köze a magánéletünköz és orientációinkhoz – amennyiben azzal nem bántunk más embereket: nem okozunk nekik fájdalmat vagy megaláztatást. Meg azt is gondolom, hogy aki nem tudja, ő vajon milyen nemű, annak dupla lehetőségei vannak: egyszer a férfivécébe mehet, másszor meg a női vécébe. Néha lehet nő, máskor megint férfi. Sőt, még akármi más is... Ami nekünk, tisztán nőknek és férfiaknak, ugye, nem adatik meg. Ez a diszkrimináció és intolerancia!


Visszatérve a gyerekneveléshez: manapság már ezt sem akarjuk felelősségként megélni. Inkább azt hangoztatjuk, a gyerekeknek is vannak jogaik. Kötelességeik kevésbé. Nem akarunk tiszta véleményt és követendő példát mutatni nekik. Ráhagyjuk a médiára, a begyagyult külvilágra, mondja meg az, mit csináljanak. Pedig, ha szilárd, tiszta értéket vallunk, felelősségteljesen élünk, és tisztában vagyunk önmagunkkal, nem kell attól tartanunk, mit válaszoljunk utódunknak, amikor felteszi az ilyen-olyan kérdéseit.

Hozzászólások

@

Küldés