Van élet a válás után

Nagy Erika  2016.7.1. 0:29

Két ember élete elképzelhetetlen konfliktusok nélkül.

Gyakran követünk el hibákat, amelyek felhalmozódva orvosolhatatlan szakadékot képeznek a kapcsolatban, és elkerülhetetlen a válás.


Éva tudta, hogy baj van, de nem hitt a fülének, mikor férje, Péter, egy napon eléállt és azt mondta, nem bírja tovább, elköltözik. Megalázottnak, dühösnek érezte magát. Elképedt, mert nem hitte (vagy nem akarta látni?), hogy ennyire rossz a helyzet. A kezdetben átzokogott napok után mindinkább valósággá vált a szakítás. Péter tényleg elment, és ő egyedül maradt. Amikor szerelmes lett, úgy érezte, ez az érzés örökké tart, soha senki és semmi le nem rombolhatja, el nem tompíthatja. Tévedett, mégpedig nagyot.

Az egyedül töltött éjszakák nagyon lassan teltek. Bőven volt ideje arra, hogy elgondolkodjon azon, mit rontott el, és belátta, néha ő sem úgy viselkedett, ahogy kellett volna. Azt is tudatosította, hogy nem lesz könnyű dolga, de tovább kell lépnie. Munkába temetkezett, mert rájött, ha elfoglalja magát, az sokkal jobb, mintha az asztalon könyökölve rágódna a múlt sérelmein. Lábra kell állnia, mert az élet ezt követeli. Nemsokára (persze önfegyelmet és önvizsgálatot gyakorolva) sikerült visszanyernie belső stabilitását, megbékélt a sorssal, és az előtte álló szabadsággal.

Pár hónappal a válás után olyasmi történt, amire egyáltalán nem számított. Minden úgy indult, akár a mesében. Meghívták egy partira, ahol sok érdekes ember adta egymásnak a kilincset. Megbújt egy félreeső sarokban, és figyelte a vendégeket. Egyszer csak odalépett hozzá egy magas fiatalember. Bemutatkoztak egymásnak. Az egész estét átbeszélték, és a parti végére már szikrázott közöttük a levegő. Éva zavarban volt, tudta azonban, hogy nyitnia kell, különben elpazarolja legszebb éveit. Tibor felajánlotta, hogy hazaviszi, s ő elfogadta. Kamaszos érzés kerítette hatalmába, mivel sejtette, ez az út valaminek a kezdete.

Egy ideig keveset aludt és sokat gondolkodott. Az élet megtanította vele, hogy kapcsolatot kezdeni könnyebb, mint meg is tartani azt. A lángoló szerelem, lelkesedés, a rózsaszín köd hamar eloszlik, és sok múlik azon, sikerül-e vajon a hétköznapokat megtölteni újdonságokkal, és valódi érdeklődéssel a másik iránt.

Egyre jobban összemelegedtek Tiborral. Sokat sétáltak, beszélgettek, s jó időben akár a tinik, padon összebújva élvezték egymás közelségét. Hónapok teltek el, és úgy érezték, eljött az idő, tehát szorosabbra fűzték a kapcsolatukat. Éva tanult a hibáiból. Egyre többet gondolt arra, hogy családja legyen. Vágyni kezdett az anyaságra is. Érezte, most, Tibor mellett, érett meg igazán erre a nemes feladatra. Néhány hónap múlva megmozdult méhében a kis pocaklakó. Ez volt addigi élete egyik legcsodálatosabb pillanata.

Bármilyen nagy veszteség is a válás, nem jelenti azt, hogy az elvált ember többé nem lehet boldog. Éva és Tibor esete is igazolja, van élet a válás után. Esélyt kaptak, hogy új életet kezdjenek, és ők éltek a lehetőséggel!

Hozzászólások

@

Küldés