Várakozás
Az élet sokkal kacifántosabb történeteket tud produkálni, mint bármely emberi fantázia.
Juci barátnőmet megcsalta a férje a csinos fiatal kolléganőjével. Négy hónapja tartott a kapcsolat, mikor értesült a hírről az egyik közös barátnőnktől. Juci először nem sírt, nem hisztizett, csak annyit mondott: ez nem igaz. Hiába bizonygattuk a közös kávézásunkkor, hogy márpedig: de.
Eltelt újabb négy hónap, és a férj elköltözött a barátnőjéhez. Juci sírva hívott fel mindegyikünket, és elpanaszolta a bánatát. A legközelebbi kávézásunkkor arról beszélt, hogy a férje biztos, hogy vissza fog jönni hozzá. Kati barátnőm erre azt ajánlotta, inkább tépje meg a szeretőt, menjen be a munkahelyére, és csapjon nagy botrányt, fenyegesse meg a nőt! Mert, hogy az ilyesmi segíteni szokott. Mondtam Katinak, hogy az ilyesmi nem szokott segíteni, különben is, először talán a férjet kéne megtépni, esetleg elbeszélgetni vele... Juci azt mondta, senkit se kell megtépni, beszélgetni se kell, mert a férje haza fog jönni hozzá! Ő érzi. Tudja.
Elmúlt a karácsony, elmúlt a húsvét, és Juci férje nem ment haza. Sőt: még karácsony előtt megállt a házuk előtt egy kisfurgonnal és összepakolta majdnem az összes holmiját. Az ünnepek előtti fahéjas forró csokizásunk alkalmával ismét tanácsokkal láttuk el Jucit.
Cseréld ki a zárat, de azonnal! – tanácsolta Emese.
Válj el tőle! – vetette fel Ildi.
Azonnal dobd ki a fúrógépét a kukába! – javasolta Kati.
Szerezz magadnak egy jóképű pasit! – ajánlotta Évi.
Valamit tenned kéne – mondtam én.
De Juci más megoldással rukkolt elő: – Azt képzelem, hogy csak elutazott, önkéntes munkát vállalt valahol Afrikában, így sokkal könnyebb a várakozás – mondta, s eldörzsölt egy könnycseppet a szeme sarkában.
Jucit már másfél éve elhagyta a férje. De a barátnőnk semmi mást nem csinál, mint egyre hazavárja. A zárat nem cserélte ki, a válókeresetet se adta be, az
érdeklődő férfiakat is mind kikosarazza, és a fúrógép is ott van a garázsban. Juci a házat egyedül tartja fenn, a férj nem támogatja a családot, bár néha hazajön, elviszi, majd visszahozza a fúrógépet, elfurikázza a gyerekeket a nagymamához, és itt-ott szúr a zsebükbe egy-egy tizest. Juci mindezt szótlanul tűri, és a gyerekeknek sem mondja meg az igazat. Ha kérdezik, csak annyit hajlandó válaszolni nekik, hogy apu majd hazajön. Pedig a gyerekek (tíz- és tizenkét évesek) pontosan tudják, hogy apu nem jön haza. Csak Juci barátnőnk nem hajlandó ezt tudomásul venni.
A múlt héten megint megejtettük a közös kávézásunkat. A legújabb hírek szerint Juci férjének a barátnője kisbabát vár. Emese már nagyon idegesen ecsetelte Jucinak, mekkora baromság, amit csinál. Ildi csak a fejét csóválta, orra alatt mormogott valamit a női butaságról. Kati a válást forszírozta egyre, és azzal fenyegetőzött, hogy Juci nemsokára biztosan belebetegszik ebbe a helyzetbe. Évi azt mondta, a férj helyében ő aztán soha nem menne vissza Jucihoz, épp a fene nagy toleranciája végett, ami szerinte már egyenesen idegesítő! Nézz szembe a tényekkel és hozd meg a helyes döntést, javasoltam én, nagyokat sóhajtozva.
Juci mintha mindezt meg se hallotta volna. Arról beszélt, hogy a férje vissza fog menni hozzá, ez az állapot csak átmeneti. Ő pedig kibírja, mert szereti, mert szüksége van rá, mer ő a gyermekei apja, mert tudja, hogy a férje is szereti őt, csak most éppen változatosságra van szüksége. Ha pedig elviselhetetlen számára a férje hiánya, akkor azt képzeli, hogy önkéntes munkát vállalt valahol Afrikában...
Ezek után egyre jobban aggódom Juciért! Sok nő van, aki a szőnyeg alá söpri a problémákat, mert nem mer, vagy nem akar szembesülni a tényekkel, és sok nő van, aki becsapja önmagát. Jucinál azonban ez a magatartás már szinte kórossá vált. Ott tartok, hogy hajlok a teljes egyetértésre Évi barátnőnkkel... Csak az a kérdés, hogyan segítsünk Jucinak? Kell-e, lehet-e segíteni annak, aki nem akarja tudomásul venni a valóságot, aki inkább kerekít magának egy hazug világot, és abban tengeti az életét, minthogy szembenézne a tényekkel, és kezébe venné sorsa alakítását.
Egyáltalán: meddig lehet egy ilyen álvilágban élni...?
Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek
Furcsa párok
Furcsa párokkal bárhol találkozhatunk: az utcán, a moziban, a pubban vagy akár a fodrásznál is...
2016.3.17.
Mese, mese... meskete
A kedves és szép lány úgy képzelte az életét, mint ahogyan az a mesékben szokott történni.
2011.9.1. 4
Fáradhatatlan nők
Szeretjük olvasni, hallani, látni, hogy más nők sem fáradtak el az ünnepi maratoni sütés-főzés-takarítás-vendéglátás ideje alatt.
2011.1.13. 2
Játszmák, ajándékok
Ajándékok (ex)feleségektől, feleségjelöltektől (ex)feleségeknek, feleségjelölteknek...
2011.1.4.
A rovat további cikkei
Legyen más!
Nyári kánikula, forró levegő, szivárványünnep, másság, azonosság, szabadság és társai.
2026.6.28.
Kik a kisebb Istenek? 1.
A 21. század emberének jogai és kötelességei radikálisan megváltoztak. Viselkedése, gondolkodása, életmódja és szokásai is. A dolgokhoz, elődeihez és egymáshoz való viszonyáról nem is beszélve...
2026.6.24.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2026.5.9. 2
Levél az Édesanyának
Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.
2026.5.2. 2 3
Mi közöm hozzá?
Emlékszem milyen izgatott voltam, amikor ellátogatott hozzánk Bohus Marika néni. Az alsótagozatos osztályfőnököm volt, és rendszerint szülői látogatásra jött, amit én gyerekként mindig kitüntetésnek éreztem.
2026.2.15.
