Végre itt a tavasz!
Most már elhiszem, hogy tényleg tavaszodik. Ha süt a nap, akár rövid ujjúban is lehet az ember.
Elpakoltam a téli ruháinkat, kimostam a nagykabátokat, elraktam őket „nyaralni“ a szekrénybe. Átnéztem a tavaszi-nyári holmijaimat, és úgy örültem, hogy végre hordhatom azokat! És főleg annak örültem, hogy már nem kell harisnya a nadrág alá!
Kislányom is láthatóan örül a jó időnek. Nagyokat sétálunk, már babakocsi nélkül, gyalog is eljutunk bárhová. A hétvégén szép napos idő volt, így hát szombat délután lementünk a lakótelepi játszótérre. Anna lányom két órán keresztül játszott a homokozóban, gondolom, be akarta hozni a téli lemaradást. Jöttek-mentek a lakótelepi gyerekek, homokoztak, hintáztak, labdáztak, kergetőztek.
A játszótér egyik sarkában három anyuka beszélgetett – vagyis inkább gyermekük apját szidták. A sors fintora, hogy mind a hármójuknak kisfia született... Később megérkezett egy romacsalád, persze csak a mama és a gyerekek. Ámulattal néztem az anyuka utolsó divat szerinti öltözékét, legjobban a csillogó, flitterekkel díszített csizmán akadt meg a tekintetem. A két roma kislány szintúgy nagyon divatosan volt felöltözve. Megfigyeltem, hogy nem is igen a játszótér kötötte le őket, hanem inkább a szénsavas, cukros üdítőket kortyolgatták anyjuk mellett. De legalább friss, tavaszi levegőt is szívtak!
Nagy nehezen meggyőztem a kislányomat, hogy most már ideje hazamenni. Az esti fürdésnél a füléből és az orrából is homokot szedtem ki... Nagyon élvezte a mai napot, jól elfáradt, szépen elaludt.
Másnap délelőtt szemerkélt az eső, de délutánra újra hétágra sütött a nap. Úgy döntött a családunk, hogy kirándulunk egyet -- elmegyünk Győrbe. A belvárosban alig lehetett parkolni, annyi volt az autó. A sétányon sok a tavaszt élvező, sétáló ember, kisgyerekkel, babakocsival, kutyával. Egy kétéves kislány megkergette az amúgy szelíd galambokat. A kávézók már kitették az utcára az asztalokat, lehet kint sütizni, kávézni. Mindenhol teltház, a fagyizók előtt hihetetlenül hosszú sorok. Megnéztük a megáradt Mosoni-Dunát. Anna lányom megjegyezte, hogy megfürödne benne, ám mi nem tartottuk ezt olyan jó ötletnek.
Lassan visszasétáltunk az autóhoz: irány haza! Útközben nagy meglepetésemre három nyuszit láttam kergetőzni az úttól nem messze. Hát igen, semmi kétség, itt a tavasz, hiszen már a nyulak is készülődnek a húsvétra.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Önfeladás
Sokféle nézet létezik azzal kapcsolatban, milyen fejlődési fokon áll jelenleg az ember. Az egyik, hogy sosem látott lehetőségekkel rendelkezik, a másik, hogy az agyunk éppen leépülőben van.
2026.11.16.
Ékszerünk: a magyar nyelv
Már a legelső szívdobbanásunk az anyanyelvünk ritmusára történik. Születésünknél fogva bennünk él ez a lüktetés, amit nyelvünk különleges dallamossága okoz. November 13-án van a magyar nyelv napja.
2026.11.13.
Energiavámpírok
Korunk vámpírjai mindenhol ott vannak: nem a vérünket szívják, hanem az energiánkat.
2026.10.7. 14
Haragudj!
Mára odáig jutottunk, hogy a kisgyerektől kezdve az aggastyánig minden korosztálynak megvan a maga megmondóembere, akinek a videói, „tanácsai” alapján éli a (sajátjának hitt) életét.
2026.8.24.
Tücsök versus kabóca
A lágyan ciripelő tücskök megszépítették a nyári estéket, romantikussá tették az itteni éjszakákat.
2026.8.13.
Mai mese
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy város, ahol hosszú ideig minden héten nagy vásárt tartottak a főtéren.
2026.7.28.
Legyen más!
Nyári kánikula, forró levegő, szivárványünnep, másság, azonosság, szabadság és társai.
2026.6.28.
Kik a kisebb Istenek? 1.
A 21. század emberének jogai és kötelességei radikálisan megváltoztak. Viselkedése, gondolkodása, életmódja és szokásai is. A dolgokhoz, elődeihez és egymáshoz való viszonyáról nem is beszélve...
2026.6.24.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2026.5.9. 2
Levél az Édesanyának
Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.
2026.5.2. 2 3
Mi közöm hozzá?
Emlékszem milyen izgatott voltam, amikor ellátogatott hozzánk Bohus Marika néni. Az alsótagozatos osztályfőnököm volt, és rendszerint szülői látogatásra jött, amit én gyerekként mindig kitüntetésnek éreztem.
2026.2.15.
