Kávéházi barátságok

Saloňová Andrea 2009.3.15. 9:10

Mostanában nincsenek „kávézós“ barátnőim. Hogy miért?

Mert elhanyagoltam őket, és talán furcsának tűnhet, de azért, mert félek... Régebben fiatalok voltunk, szabadok, gondtalanok. Aztán férjhez mentünk, gyerekeink születtek, gondjaink lettek. Nem volt idő találkozni, és nekem sokáig fájt, hogy megfeledkeztünk egymásról. Holott nem kell hosszú órákat együtt tölteni, elég egy rövid esemes vagy e-mail, esetleg egyperces telefonhívás, hogy tudjuk, gondolunk egymásra. Pár szabad másodperce mindenkinek van egy rövid üzenetre, s mindenkinek jólesik, ha tudja: valahol valaki szeretettel gondol rá néha.

Lehet, hogy nem a megfelelő emberekkel talákoztam, de bizalmatlan és óvatos lettem. Mert nem szeretem a hamis barátságokat és az álságosságot. Néha figyelem a körülöttem zajló „barátságokat“. Az egyik jobban irigykedik, mint a másik, csupa „jót“ kívánnak egymásnak, egymás szemébe szépet mutatnak, de jaj, ha hátat fordítanak...! S van amikor csak azért dicsekednek, mert lenézik a „barátnőjüket“...

Bizalmatlanok lettünk mindnyájan. Az is lehet, hogy túlérzékenyek vagyunk a kritikára, még ha jószándékkal van irányunkban a másik ember. Mindjárt megsértődünk, és azt gondoljuk, milyen ellenszenves! Pedig valóban segíteni akar, és amit mi kritikának jegyzünk, csupán egy megfogadandó jó tanács.

Hol vannak az őszinte barátságok? Amikor „csak úgy“ leülhetünk egy kávé mellé, kipanaszkodhatjuk magunkat, vagy elújságolhatjuk a sikereinket? Vannak még ilyen igazi, őszinte barátságok?

Előfordul velem, hogy átnézem a mobilomban a névjegyzéket, azon gondokodva, kivel oszthatnám meg örömömet, bánatomat: Sajnos a jegyzék egyre rövidül. De persze azt is tudom, hogy a hiba benem van, mert nem tudok már olyan felszabadult lenni, mint régen. Talán a sok csalódás és bántás miatt van ez így, s a körülöttem lévő világ miatt, amely egyre érdektelenebb, érzéketlenebb és hamisabb...

Hiszem, hogy vannak még igaz barátságok, de egyre kevesebb van belőlük. Ma például találkoztam egy emberrel, aki kinyitotta a szememet: szavai balzsamként hatottak oly gyakran megsebzett lelkemre. Kicsit hozzásegített ahhoz, hogy újra hinni kezdjek az igaz emberekben.

Egy kávé mellett valóban szövődhetnek új barátságok. Meghívom önöket egy kávéra! Ki az, aki csatlakozik hozzám...?

Fordította: Póda Erzsébet