Szoptatás, a feladat (1)

P. Csordás Gyöngyvér  2009.8.16. 19:05

A civilizált társadalmakban a történelem folyamán többször is sikerült háttérbe szorítani az anyák természetes szoptatási ösztönét.

Természet és társadalom

A szoptatás ősidők óta minden emlős, köztük az ember esetében is az újszülött „egyed” táplálásának alapvető módja. Ezért, elvileg, a világ legtermészetesebb dolga kellene, hogy legyen, mely magától értetődő minden édesanya számára. Az állatok nem is bonyolítják túl a kérdést, és az úgynevezett „természeti” népeknél sem jellemző, hogy a szoptatásra úgy tekintenének, mint megoldandó feladatra, vagy problémára. A civilizált társadalmakban viszont a történelem folyamán többször is sikerült háttérbe szorítani az anyák természetes szoptatási ösztönét. A különböző korokban főleg az előkelőség körében nem volt „divat” szoptatni. A csecsemők mégis anyatejen, „mellközelben” nevelkedtek, a szoptatós dajkák jóvoltából.

Manapság az anyukák (és a kisbabák) sok szempontból könnyebb, de sok szempontból nehezebb helyzetben is vannak. A mai kismamák csecsemőkorában megjelenő tápszerek és modern cumisüvegek elterjedése magának az anyatejes táplálásnak a helyettesítésére adott csábítóan kényelmes lehetőséget a munkába hamar visszaálló dolgozó nők számára. A szoptatáspártiak háromóránkénti etetési rendjének propagálása sem használt a szoptatás gördülékeny műveléséhez.

Sajnos ezek a több évtizede berögzült nézetek mélyen meggyökereztek a köztudatban, s ezért nagyon nehéz a gyakorlatban elhagyni őket. Manapság a legtöbb nő számára fontos, hogy úgy érezze, szakmailag is felkészült az anyaságra. Szakkönyveket, cikkeket olvas, böngészi a szoptatós portálokat és fórumokat, már szülés előtt. A mai újdonsült anyukák az információáradatnak és a terhesgondozásnak köszönhetően tisztában vannak az anyatejes táplálás jótékony hatásaival és pótolhatatlanságával. Valamint a szoptatás, mint tevékenység, előnyeivel – mind egészségügyi, mind baba-mama kapcsolat vonatkozásában –, és a technikai kivitelezés minden részletével a helyes mellre tételtől az időbeosztáson át a lehetséges problémákig.

Az elméleti tudással tehát már nincs gond. Sőt! Talán túl is magyarázzuk a dolgot, s ez emeli át a szoptatást az egyszerű, természetes, spontán cselekvések közül az összetett, tudatosan végzett, ezért tanulandó tevékenységek közé. A tanulás pedig a mai teljesítmény- és vizsgacentrikus korunkban legtöbbször elméletet, megfelelni akarást, tökéletesre törekvést jelent, és nem elégszünk meg pusztán tapasztalatszerzéssel.

Az így felkészült leendő anyuka sokszor biztosra veszi, hogy minden idilli lesz, már a kezdetektől. Amikor aztán szembesül a nehézségekkel, azokat saját kudarcaként fogja fel, elbizonytalanodik, elkeseredik, és feladja. Az immár létező, a mai társadalom biztosította, könnyebb utat választja. Nem kell attól félnie, hogy anyatej hiányában éhen hal gyermeke.

A szoptatás rutinja, ami a régi, többgenerációs családokban mindennapos, megszokott látvány volt, nem része egy ma felnövő lány életének. Legfeljebb kisgyermekkorban nézhette kistestvérét, s akkori utánzós játékairól maradhatnak halvány emlékképei.

(Folytatjuk)

Hozzászólások

@

Küldés