Szeretek nő lenni!

Fülöp Éva  2007.3.21. 16:19

Nőnek születtem, és ennek szívemből örülök.

Miért jó nekem, hogy nő vagyok? Elsősorban azért, mert tudom, milyen érzés egy kisbabát hordani a szívem alatt, milyen érzés szoptatni, és anyának lenni. És még azért is, mert nem hoznak lázba a legújabb „férfijátékok“, sem az autók paraméterei. Nem szeretem a technikai dolgokat -- csupán felhasználó vagyok. Nem szeretek hatalmi harcokba szállni, és logikai játékokat űzni a kollégáimmal. Nem szeretem a politikát sem, mert számomra kiábrándító: a szép szavak mögött látom a pénz- és hataloméhes csupasz igazságot. Nem is szeretnék politikus lenni, mert a politika olyan kompromisszumokról szól, amelyeket sosem tudnék megkötni. Ha sikeres szeretnék lenni, akkor a férfiak által szabott szabályok betartásával tudnám csak a sikereket elérni – ez sem való nekem. Úgy gondolom, a mostani adottságaimból kifolyólag képtelen lennék érvényesülni a férfiak világában.

Szóval, szeretek nő lenni ebben a férfivilágban. Pedig a nők élete nem könnyű. Vegyük csak azt a példát, hogy sokszor még a saját munkánk mellett, a háttérben is gondoskodunk mindenről, hogy a férjünk "nyugodt szívvel küzdhessen" a munkában, keresse meg a megélhetéshez valót – hiszen általában ő az, aki több pénzt kap. Aztán, ha válásra kerül sor, az a kép marad meg a közvéleményben, hogy a férfi kereste a család pénzét, a nő meg élősködött rajta. Pedig ez nem igaz! Hiszen míg a férfi „valódi” munkát végzett, addig a nő „láthatatlant”. S mi az a láthatatlan munka? A mosás, főzés, gyereknevelés, takarítás, a család gazdasági és személyes ügyeinek intézése. A partneri kapcsolaton épülő házasságban ezt mind a két fél pontosan tudja. Mármint, hogy a családi élet csapatmunka, abban pedig mindenkinek megvan a saját feladata. És a nyereségen egyenlően osztoznak, ez így tisztességes.

Persze, még sok olyan dolog van, amit meg kell változtatni, hogy a nők egyenrangúnak érezzék magukat a férfiakkal szemben. Először is, meg kell tanítani őket arra, hogyan érezhetnek így – hogy nő és férfi egyenjogú és egyenrangú, hiszen emberi lény. Sok nő még ma is a szolga szerepét játssza a házasságban, és úgy gondolja, ez így van rendjén. Amíg ezek a nők nem fognak akarni változtatni a helyzetükön, amíg az ők lányaik nem tesznek másként, addig nem fog az igazi egyenjogúság megvalósulni. Ehhez persze idő kell, hogy minél több fiatal lány akarja saját maga irányítani az életét – tanulni az egyetemen, világot látni, karriert építeni, vagy családot alapítani, vagy mindent egyszerre.

És még valami, ami szerintem nagyon fontos teendő: mi nők, anyák, neveljük fiainkat arra, hogy tiszteljék a nőket, hogy egyenrangú partnert keressenek maguknak az életben, és akkor talán kicsit megváltozik a világ, pozitívabb irányba!

Hozzászólások

@

Küldés