A nő kora

Saloňová Andrea 2008.11.27. 9:04

Amikor még tizennyolc voltam, azt gondoltam, egy harmincéves nő már öreg, már minden mögötte van.

E borús vélemény ellenére minél előbb férjhez akartam menni és családot alapítani. Ez megtörtént, és a mai napig nem sajnálom.

Mindig is csodáltam a nőket, akik érett korukban is energiával telten, derűs életkedvvel, érdeklődve a világ dolgai felől élték az életüket. Vagyis a koruk nem korlátozta őket semmiben. Környezetemben is sok ilyen példával találkoztam, és találkozom. Nagymamám hetvenéves koráig dolgozott szakácsnőként. Szomszédasszonyom, friss hatvanas, unokáival túrázni jár. Kolléganőm, aki negyvenéves korában kezdte építeni a karrierjét, sikeressé vált. Nem beszélve arról, hogy a barátnőm anyukája ötvenéves korában jelentkezett az egyetemre, és vörös diplomával végzett. Mit lehet ehhez még hozzáfűzni? Csak további példákat...

Harmincas éveimre jöttem rá arra, hogy ez minden nagyon szép és jó, de hogy mi az ára, azt csak azok a nők tudják, akik mindezt elérték. Mert az, hogy az ember akar és tesz, nagyon dicséretes. Ám a környezet reagálása annál kevésbé, hiszen ki tudja mi okból, de segítség helyett akadályokat gördít ezek elé a nők elé. Szinte minden esetben elhangzik a: „– Mit akar ez az ‚öreg tyúk‘?“ – kezdetű megjegyzés. Amely aztán így folytatódik: „– Iskola? Karrier? Hát az meg minek? Ennek teljesen elment az esze!“ Azokról a reakciókról tényleg ne is beszéljünk, amellyel a sikeres „idősebb“ nőket véleményezik...! Ó, az emberi irigység nem ismer határokat!

Teljesen elképedtem, mikor egy ismerősöm, negyvenes nő, korcsolyázni tanult. Nem is ezen, hanem ahogy az emberek kommentálták. Hadd ne írjam le a megjegyzéseket, amelyekkel nemcsak a férfiismerősei, hanem a nők is, illették. Lám, egy valós példa a női szolidaritás hiányára! Pedig miért is ne? Miért kéne a negyvenes nőnek „takarodót fújnia“?! Hol van az megírva, hogy ő már nem kezdhet valami új tevékenységbe?

Vagy egy másik téma, ami kihoz a sodromból, a „Csinos, fiatal kolléganőket keresünk...“ kezdetű hirdetések. A hivatalos besorolás alapján még nem vagyok öreg, a fizika törvényei szerint azonban közelebb vagyok már az időskorhoz, mint a fiatalkorhoz. És nap, mint nap látom és a saját bőrömön tapasztalom, hogy mostanában elég, ha egy nő csak fiatal és szép. De van-e garancia arra, hogy az illető, a szépségén és fiatalságán kívül, például egy munkahelyen, kitartó, céltudatos és szorgalmas is lesz. Vagy ma már ezek a tulajdonságok divatjamúltak? Senkit sem akarok megbántani, de gyakori, hogy a fiatal és szép lányok mindent akarnak – a legkisebb megerőltetés nélkül.

Minden tiszteletem és elismerésem azoké a nőké, akik idősebb korukban is energikusan dolgoznak, karriert építenek, képesek a váltásra, és azoké is, akik a meleg családi fészek kialakításán vagy megőrzésén fáradoznak.

Végezetül még annyit: ne hagyjuk, hogy a környezetünk lebeszéljen, vagy megakadályozzon bennünket abban, hogy teljes értékű életet éljünk! Épp ellenkezőleg: mutassuk meg, hogy „érett korunk“ ellenére is képesek vagyunk bármire! Mert nem a kor és nem a külső számít, hanem a lelkierő.

Azok pedig, akik nem értenek ezzel egyet, ne ítéljenek, hanem inkább próbálják meg ők is!

Fordította: Póda Erzsébet