A nőiesség az eszközünk

Kozma Eszter 2014.3.25. 4:43

Mitől nő egy nő? Mitől nőies? Sőt, mi az, hogy nőies?

A nőies nő vonzó. Képzeletemben valamiféle 20. századi ideál ugrik be: Audry Hepburrn a szipkás cigarettával, egy hosszú barna hajú szépség tűsarkú szandálban, piros nyári ruhában. Aztán próbálom megszámolni, hány ilyen nőt ismerek a való életben. Fél kezemen meg tudnám számolni, sőt. Gondolkozom, vajon ebből az következik-e, hogy a nőiesség belülről fakad? Azt hiszem igen, de az biztos, hogy én mindig sokkal nőiesebbnek érzem magam egy csinos ruhában, magas sarkúban, mint a bumszli bakancsomban, farmerben és kötött pulcsiban. Csak hát, mondjuk, a hideg tél nem engedi az előbbieket, délen kéne élni azért a fránya piros nyári ruháért.

Nem a külsőn múlik a dolog. A nőiesség belülről fakad. De belül mi nőies? A nőség egyenlő a nőiességgel? Mert akkor megvan a dolog nyitja: egyszerűen a nőségünkből fakadóan leszünk nőiesek. Csakhogy vannak azok a nők, akik túrabakancsban és kinyúlt pólóban mászkálnak. Vannak, akik férfias sportokat űznek. Vannak, akik alkalmi szexpartnereket keresnek, akik nem akarnak gyereket, akik mindenkin átgázolva törtetnek a karrirerjükért, és más „férfias” dolgokat tesznek. Mégis ugyanoda jutok vissza: ők mind lehetnek nőiesek, sőt, a nőiségükben sem esik csorba.

A nőiesség fogalmát fontos elválasztanom a nőiség fogalmától. Ez egy nagyon szűk kategória, ami az öltözködésen, a társasági viselkedésen múlik. A nőies nő nem kell, hogy mindig magas sarkút viseljen, de legyen ápolt, vonzó, ám ne kihívó, adjon magára és arra, hogy „ne böfögjön sokat társaságban”. A viselkedésünket az egyéni személyiségünk szabja meg, ez nem igazán változtatható. Egy nőies nő attól az, hogy megtanulja, melyik társaságban mennyit, hogyan engedhet meg magának, hogyan használja női mivoltát céljai elérésére. Ezzel a kijelentésemmel, tudom jól, megint rengeteg nőt zárok ki a nőies nők köréből, de ebből nem engedek. Egy nő igenis az eszközei tudatos használatával lehet nőiesebbé, vonzóbbá és sikeresebbé. (Nem akarom, hogy félreérthető legyen: nem szakmai sikerekre, hanem bókokra, ilyesmire gondolok). Ezzel mi a helyzet? Talán sok nő van, aki csinos, ápolt, nőies, de a nőiesség eszközeit nem tudják, nem merik használni. A nőiség az az erő, ami képessé tesz minket – tudom, kissé lerágott csont, de igaz – sokkal több teher elbírására, mint a férfiakat, sokkal nagyobb kitartásra, bátorságra és tűrésre: de a nőiesség a pont az i-n. Ez az, ami az utolsó lökést adja, mert úgy látom, az emberek élete – a férfiaké is – úgy folyik, hogy nagyon sok hasonló tudású ember van, mindannyian küzdenek a céljaikért, de csak azok jutnak előrébb még eggyel, akik el tudják adni magukat.

Akármilyen szörnyen is hangzik – bár azt gondolom a nők többségének nem megerőltető –, ebből a szempontból a nőiesség a mi eszközünk. Hogy feltűnőbbek legyünk, hogy több kapcsolatot építsünk, hogy előrébb jussunk. És miért ne tennénk ezt, mikor senkinek nem ártunk vele? Mindezek nagy része a természetünkből fakad, és inkább kedvesség, mint brutális törtetés.
A nőiség és nőiesség együtt tesz minket sikeres emberekké, de ne feledjük el, mindez a még stabilabb dolgon, a nőségen alapul.