Málenykij robot (10)

Póda Katalin  2012.1.17. 5:43

A történelemben gyakran megtörténtek olyan események, amelyeket igyekeztek (sőt igyekeznek) eltitkolni...

II. DEPORTÁLÁSOK CSETFALVÁRÓL A SZOVJET RENDSZER KIÉPÍTÉSÉNEK IDEJÉN



Csetfalva — magyar falu, Kárpátalján, a Tisza jobb partján, Beregszásztól kb. 20 km-re. Határos Bene, Sárosoroszi, Tiszakeresztúr, Tiszaújlak, Mezővári községekkel. A Beregszászi járás határközsége, ugyanis a szomszédos Tiszaújlak és Tiszakeresztúr már a Nagyszőlősi járáshoz tartozó települések. A falu határmenti övezet, mert a Tisza bal partján magyarországi falvak találhatóak: átellenben Tiszacsécse, Milota, Tiszabecs. Csetfalva honfoglalás kori mondák szerint Árpád hű szolgájának Cset vitéznek a nevét viseli. A helység neve az 1400-as években bukkant fel az okmányokban. A XV. század elején a Széchy család birtokolta.

A falu központjában áll a XV. századból való református templom és a modern római-görög katolikus templom. A népiskolai oktatás csak a XIX. század elején indult meg. A csehszlovák korszakban községi magyar népiskolája volt 2 osztálynyi tanulóval. 1946-tól magyar tannyelvű általános iskolája van. 70)

A Tisza-menti falu lakossága 1944-ben 549 fő volt. E kis településnek is érzékeny veszteséget okoztak a sztálinisták. A második világháború és az ezt követő sztálinista retorzió megtizedelte a község férfilakosságát. 1941 őszén 91 férfit hurcoltak el, ebből 38-an odahaltak. 1945. július 3-án keltezett helyhatósági lista alapján megállapíthatjuk, hogy 91 személy tartózkodott abban az időben hadifogolytáborban, 58-an civilként kerültek Szolyvára (1899–1926 közti születésűek). Az elhurcoltak közül 38-an meghaltak a lágerekben. A falu lakossága 1989. november 26-án sírkövet állított a helyi temetőben a mártírok emlékére. 71)

A szovjet vezetés számtalan intézkedése érintette a kis községet is, azon kívül, hogy a munkaképes magyar férfiakat elvitték a lágerekbe. 1948-’49 folyamán Csetfalván is megalakult a kolhoz. Elnökei voltak: Tóth István, Balogh János, Oskin Mihajló, Bocskay Sándor. Kötelező volt mindenkinek belépni a kolhozba, aki nem akart, azt kuláknak nyilvánították, erőszakkal elvették földjeit, és néhány évnyi börtönbüntetésre ítélték. Ezzel az ürüggyel több embert is elvittek a faluból. 72)



A falu mártírjai:

Balogh Sándor (1902)
Balogh Gábor (1912)
Balogh Dezső (1921)
Balogh István (1918)
Blanár András (1915)
Blanár Sándor (1917)
Blanár Béla (1923)
Blanár Ferenc (1921)
Dicső Gábor (1911)
Dicső Albert (1903)
Erdélyi Dezső (1912)
Galyas Ferenc (1909)
Gergely István (1905)
Gergely András (1900)
Horváth András (1905)
Horváth Gusztáv (1907)
Kardos Dezső (1919)
Kerekes Dezső (1900)
Lőrincz Dezső (1910)
Lőrincz Béla (1912)
Lakatos Lajos (1907)
László József (1903)
Miklós András (1899)
Mester Sándor (1909)
Molnár Sándor (1903)
Magos János (1920)
Ombódi Béla (1904)
Naskó Mihály (1909)
Nagy László (1907)
Nagy Béla (1903)
Papp József (1921)
Papp Dezső (1899)
Papp Lajos (1906)
Papp József (1909)
Papp András (1921)
Sütő József (1899)
Szakái Fülöp (1921)
Szeles András (1914)
Szabó Kálmán (1905)
Szeles Béla (1916)
Szeles Sándor (1910)
Tóth Béla (1924)
Tóth Ferenc (1907)
Tar András (1908)
Torzsás Gábor (1900) 73)

(Folytatjuk)

A szerző csetfalvai (Kárpátalja) pedagógus



A felvételen a csetfalvai református templom látható

___________________________________________________________________
Jegyzetek


70) Botlik József- Dupka György: Magyarlakta települések ezredéve Kárpátalján. Ungvár - Budapest, Intermix kiadó, 1993, 77-78. o.
Lehoczky Tivadar: Beregvármegye monográphiája. III. kötet, Ungvár, Pollacsek Miska Könyvnyomda, 1881, 194-195. o.
71) Dupka György: Egyetlen bűnük magyarságuk volt. Emlékkönyv a sztálinizmus kárpátaljai áldozatairól. (1944-1946). Ungvár-Budapest, Patent-Intermix, 1993, 31. o.
72) Élőforrás: Boros Sándor (1947, Csetfalva)
73) Dupka György, 1993, i. m. 31. o.

Hozzászólások

@

Küldés