Gyengéd matriarchátus

Száz Ildikó  2013.2.15. 5:40

Példaképeim édesanyám és nagymamáim...

Hajtogatom, vasalgatom az ágyneműt, közben azok a meghitt esték jutnak eszembe, melyeket a vágsellyei lakóház pincéjében töltöttünk édesanyámmal, a mángorlógép mellett. Arcunk elveszett a gőzben. Ott lehetett igazán jókat beszélgetni ráérősen, bizalmasan és hajtogatósan.

Hasonlóan értékesek voltak a túrósbukta kelesztős hétvégi délutánok az érsekújvári anyai nagyanyámnál, vagy a máktisztítás a hatalmas ponyván a deáki ház udvarán, az apai nagyanyámnál. A mamuskánál – anyai dédanyámnál – más volt a helyzet. Miután kirakta az ablakpárkányra a reggeliből maradt morzsákat a tiszta kenyérkendőre, odament a citromillatú sublóthoz, és valami finomságot halászott elő a beszélgetéshez. Majd előkerült a szekrény mélyéről a fából faragott Szűz Mária szobor, hogy imádsággal és emlékezéssel teljen meg a kis szoba.

Matriarchátusban nevelkedtem: olyan nők vettek körül, akikre csak felnézni lehetett. Tartásuk volt, és olyan szeretettel és gyengédséggel igazgatták a családot, hogy a férfinak meg sem fordult a fejében, hogy női akaratnak engedelmeskednek. Hosszú életű, szép házasságok és titkos női cselszövések tanúja voltam: finom ebéd, halk duruzsolás, jóízű mosoly, tisztán suhogó ruha. Ilyen fehérnépnek lehetetlen volt ellent mondani. Kedves szerepeket tanultam dédanyáimtól, nagyanyáimtól és édesanyámtól. Követendő játszmákat, melyekkel melegen lehet tartani a mai napig a cserépkályhát, puhábbá varázsolni az ágyat, és elegendő napfényt vonzani a kerti teraszra.

Ők lettek a példaképeim.

Mamuska, aki előkelő hölgyként mindig tudta, melyik pillanatban kell elájulni, hogy elejét vegye a családi perpatvarnak.
A mama, aki az örökké hallgatag nagyapa helyett mondta ki a szavakat.
A mamika, aki inkább jóízű kalácsba rejtette fájdalmát – ha volt ilyen –, mintsem hogy sopánkodjon, és tiszteletben tartotta a papa déli sziesztáját.
Édesanyám már a konyhában kitalálja az erkélyen szöszmötölő édesapám gondolatát, és mire az visszatér, már kész megoldással várja... amit a ház urával mondat ki, hogy a családi béke megmaradjon.

Művészet ez a javából, amit tanulni és továbbadni kell. Lám, milyen hasznos dolog a vasalás, milyen messzi utakra vihet!

Hozzászólások

@

Küldés