Pedofília -- gyerekeinket fenyegető rém 1.

Bernád Emese  2006.10.18. 10:48

Fiatalkorú gyermekünk szexuális zaklatásának veszélye, a lányos szülők visszatérő rémálma...

Ám tapasztalatok bizonyítják, hogy a pedofília a fiúkat sem kerüli el! Nemrégiben a médiák sokkoló hírekben számoltak be egyes egyházi személyek pedofil eltévelyedéseiről, de a szomorú történetekben mindenki csak a szenzációt kereste. Bő lére eresztve ecsetelték, hogy melyik egyházi vezető hány gyereket rontott meg, arról viszont már kevés szó esett, hogy mi történt a bántalmazott kiskorúakkal. Mit érezhetnek ők és szüleik? Mit kellene tenni azért, hogy a gyermeki lélek vérző sebe minél hamarabb behegedjen? És főként: mit lehet tenni a pedofília ellen?

Ha valaki úgy gondolja, hogy nem érintett az ügyben, és szerinte feleslegesen túllihegett a probléma, akkor gondoljon unokaöccsére, vagy az ijedt tekintetű szomszéd kisfiúra! Éppen őmiattuk nem szabad szemet hunyni a dolgok felett, nem szabad közömbösnek maradni!

Egy jó ember
Igen, éppen ő az – a feddhetetlen, a megbízható, a szimpatikus jó ismerős. A bizalomgerjesztő pap bácsi, a befolyásos középiskolai tanár, aki csodákra képes a rábízott diákokkal, a kedvesen mosolygó nyugdíjas szomszéd, a készséges ötvenes úriember, aki mindig átadja helyét az autóbuszon, a sporttréner -- csupa pozitív férfipélda. De a szexológusok és a prostituáltak gyakorlati tapasztalatai azt támasztják alá, hogy éppen azok a legperverzebbek, akik feddhetetlenségéért tűzbe tennénk a kezünket.

Marika és férje fiuk születése óta minden hétvégét az apai nagyszülők vidéki nyaralójában töltöttek. Rövid időn belül összebarátkoztak a falubeliekkel, a kisfiúnak, Iminek is akadtak játszótársai. A reggeltől estig tartó hancúrozás mellett előszeretettel látogatták a közelben lakó özvegy bácsit, akinél órákon át simogatták a népes állatsereget: kecskéket, nyulakat, macskákat, galambokat.

Az öregúrnak végtelen türelme volt a gyerekekhez, mindig kitalált valami mulatságot számukra. Valamivel Imi tizenkettedik születésnapja után az öreg meghalt. Halála előtt egy évvel a fiú gyakran jeleneteket rendezett, nem akart szüleivel utazni: egérszag van, unatkozik, nem jön jól ki a többi fiúval -- ilyen és ehhez hasonló kifogásokat talált ki, amit a szülők a kamaszkor számlájára írtak.

Egy szép nyári estén összegyűltek a szomszédok, és míg a felnőttek a tábortűz mellett beszélgettek, a gyerekek labdáztak. Ekkor, a játék hevében az egyik fiú véletlenül megrántotta Imi nadrágját. Elszakadt a gumi és a nadrág lecsúszott. Szokatlan jelenet következett: a fiú pajtására vetette magát, ütötte, verte, válogatatlan szavakat vagdosott a fejéhez. A szülők döbbenten nézték a jelenetet, az első meglepetéstől szólni sem tudtak.

Miután a felnőttek szétválasztották őket, Imi sírva elfutott. Szülei nem értették a dolgot, hiszen még soha nem viselkedett így. Amikor kérdőre vonták, mindent elmesélt. Az a „kedves” öregúr egy évvel azelőtt behívta a garázsba, pornóújságokat mutatott neki, majd lenyomta az autóra és… szóval megtette! Az édesanya reszketett, mint a nyárfalevél, de érezte: nem szabad sírni! Megölelte fiát, vigasztalta, hogy minden rendben lesz -- bár ebben ő maga sem nagyon hitt.

(Folytatjuk)

Hozzászólások

@

Küldés