Szerelem és távolság

Póda Erzsébet 2008.2.19. 8:38

Vajon miként hat a távolság a szerelemre? Megerősíti, vagy meggyengíti azt?

A szerelmet ugyan minden ember hasonlóan, ám mégis másképpen éli meg. Vajon miként hat a távolság a szerelemre? Megerősíti, vagy meggyengíti azt? A távolság sok mindent megszépít, ugyanakkor sok minden veszíti értelmét általa. Vannak, akik számára az egymástól való távollét sose csitította le a szerelem érzését, mások viszont arról számolnak be, hogy az érzések kihűltek, megkoptak.

Van egy ismerősöm, aki az interneten tett szert egy romantikus szerelemre. Az érzés hónapok óta egyforma intenzitással lobog köztük. Sőt időnként olyannyira felcsap a lángolás, hogy akár abban a minutumban útra kelnének – ha nem egy egész óceán választaná el őket egymástól. Minden nap többször is e-maileznek, telefonálnak egymásnak, vagy webkamerán át néznek szerelmesen egymás szemébe. Minden vágyuk, hogy egymáséi legyenek, ám ehhez sok akadályt le kell még győzniük. S ha minden akadályt elhárítanak, két lehetőség áll előttük: vagy kitart a szerelmük, s azt a közelség sem halványítja el, vagy épp a közelség miatt tompul fénye, vagy hal el teljesen.

Mostanában nagyon sokan döntenek úgy, hogy külföldön vállalnak munkát. Egyrészt megfelelőbb munkahelyre találnak, másrészt sokkal jobban keresnek. Ezért talán mindegyikünk ismeretségi körében vannak párok, akik egymástól távol élnek.

Juli férje például egy hajón kapott jó munkát. A kötelesség hosszú hónapokra elszólítja a férfit. Juli tehát otthon van a két gyerekkel, ami nem éppen egyszerű feladat számára, viszont anyagi gondjaik nincsenek. Mindkettőjük jól bírja az egymástól való távollétet. Mikor közeleg a férj hazaérkezésének ideje, Juli szeme egyre csillogóbbá válik, és az együtt töltött időben úgy turbékolnak, mint a galambok.

Katiéknál nem ez a helyzet. Amióta a férj külföldön dolgozik, egyre rosszabb a viszonyuk. Az egymástól távol töltött idő még csak eltelik valahogyan, viszont amikor Pista hazajön, napkeltétől napnyugtáig veszekednek, kiabálnak, sértegetik egymást. Mind a kettőjük alig várja a pillanatot, mikor a férj újra útnak indul. A házasságuk a valóságban már csak a papíron létezik…

Következő ismerősöm, egy fiatal lány és a barátja között nagy volt a szerelem. A közös jövőt tervezgették, de mivel a fiú egyetemre járt, nem volt pénze. Ő komolyan vette a kapcsolatukat, ezért úgy döntött, külföldre megy dolgozni, s egy év múlva összeházasodnak. Jó állást kapott, szép summát keresett. Távolléte alatt azonban ismerősöm, a fiatal lány, megismerkedett egy másik, jómódú fiúval. A fiú elhalmozta virágcsokrokkal, ajándékokkal, kirándulni vitte, szép szavakat suttogott a fülébe. A lány szülei, barátnői egyre mondogatták: ez az igazi férfi, lásd, hogy elkényeztet, ha vele kötöd össze az életed, sose lesznek anyagi gondjaid. A lány pedig hallgatva a „tapasztaltabbak” szavára, na meg elbódulva a hatalmas csokroktól, romantikus szavaktól, nem várta meg a fiút, aki közös jövőjük miatt vállalt külföldön munkát. Csaptak nagy lakodalmat, ahogy az mostanában újgazdagéknál szokás, s egykettőre megszületett a baba. Ismerősöm, a fiatal lány, ma már a második gyermekét várja. Mindene megvan, amit csak akar: háza, ruhái, ékszerei. Jómódú férje engedélye nélkül azonban még az utcára se teheti ki a lábát… Barátja pedig visszament külföldre.

Hát, ekképpen hatnak a valós életben a távolságok a szerelmekre.

Hozzászólások

Dóri, 16. 05. 2008 15:55:19 távkapcsolat

16 éves vagyok, és a párom lassan 3 hónapja költözött el 250km-re tőlem.. több mint egy éve vagyunk együtt, fiatalok vagyunk, de SZERETjük egymást. Nagy betűvel írtam,mert a "szeretlek" szó, mára már annyira elévült.. Tényleg szeretjük egymást, és mindent megtennék egymásért!És meg is tesszük :) Eygikőnk fejébe sem fordul meg az, hogy megcsaljuk a másikat, az 1 év alatt, 1 szakítás, 1 megcsalás nem volt a kapcsolatunkban... Persze számos veszekedés, de ezek hol nincsenek?! :) Sokan "felnőtt" csak néz, mikor megkérdezik, hogy mióta vagyunk együtt, és mosolyognak, hogy "jaj de aranyosak".., pedig sztem ők is örülnének, ha iylen kapcsolatuk lenne,mint a miénk... Sok mindenen keresztül mentünk azt hiszem ez alatt az 1 év alatt, de a legsúlyosabb talán ez, a költözés volt. De úgy érzem,hogy a lehető legjobban viseljük ezt. :) Hál' Istennek :) Na, de nem fényezem magunkat tovább, nem arra ment ki ez az üzenet, a lényeg sztem, hogy 16 évesek vagyunk,de a szerelmünk útjába, sem távolság, sem semmi nem állhat:) És erre büszke vagyok :) (és nem egoista :) )