A futás öröme

Huszár Katalin 2012.3.26. 5:19

Mikor futni kezdtem, öt perc után a bokámnál lógott a nyelven.

Két évvel ezelőtt, mikor futni kezdtem álló- és ellenállóképességem, tüdőkapacitásom növelésének céljából, öt perc után a bokámnál lógott a nyelven. Az azóta eltelt két év alatt (annak ellenére, hogy a téli időszakban a mínusz fokok miatt több hónapot kihagytam), megszerettem a futást és a nevetségesen rövid 5 percet 40 percre tornáztam fel.

Emellett észrevettem, hogy jobban bírom a hétköznapok megterhelését, sőt nem utolsósorban a stressz levezetésére is kiváló módszer. Ráadásul, mint minden más mozgás során, futás közben is boldogsághormon termelődik. Még egy előnye az, hogy kint, a szabadban, a természet lágy ölén tölthetünk el kellemes perceket, órákat.

Sokan kérdezhetnék, nem unatkozik-e egy futó? Számomra egyáltalán nem unalmas. Lehet közben zenét hallgatni, gyönyörködni a tájban, átgondolni a mögöttünk vagy előttünk lévő napot.

Eleinte a fülemben zúgó zene ritmusára futottam, de egyre inkább megkedveltem a zene nélküli futást. Egyrészt azért, mert így nem kell a zene ritmusára futnom, ahogy eleinte ezt tettem, automatikusan tempót váltva, amikor más ritmusú zeneszám szólalt meg. Másrészt nemcsak a testem, hanem gondolataim is szabadon szárnyalhatnak. A legjobban azt szeretem, amikor futás közben semmire sem gondolok, kiürítem az agyam, és csak a testemet foglalom le.

A futás tekinthető ez egyik legolcsóbb sportágnak, sőt csak a legelején kell és érdemes beszerezni egy jó futócipőt, ami tökéletesen passzol a lábra. Ez egyszerre nagy pénzbeli kiadásnak tűnhet, de hosszú távon megéri. Hiszen egy jó futócipőt évekig is használhatunk, attól függően, mennyire vesszük igénybe, mennyire gyúrjuk szét cipőnket, milyen rendszerességgel futunk. A cipő a legfontosabb befektetés! Megfelelő lábbelivel megelőzhetjük a későbbi térd-, derék- vagy más ízületi fájdalmat.

A ruházatunkra sem kell sokat költeni. A tavaszi és nyári időszakban elegendő egy rövid ujjú póló és nadrág. Hidegebb, őszi-téli időszakban, amikor a hőmérő nem fut fagypont alá, még bátran futhatunk kint a szabadban, melegebb öltözékben. De mínusz fokokban inkább ne kockáztassunk! Ha úgy gondoljuk, hogy rendszeresen fogunk futni, érdemes beszerezni speciális futóruhát, nedvszívó futódresszt és futózoknit is. Ne zavarjon minket az eső, szél, túl nagy meleg vagy hideg. Nincs rossz idő, legfeljebb nem megfelelő öltözék!

Belépőt, bérletet a drága fitneszklubokba sem kell fizetnünk, csak ki kell mennünk a közeli sportpályára, erdőbe vagy utcákba.

Ha nem is leszünk maratoni futók, a megfelelő technikát el kell sajátítani!

Fontos a megfelelő légzés. Levegőt lehetőleg az orrunkon vegyünk, nyugodt tempóban. Három-négy lépés alatt belégzés, a következő három-négy lépés alatt kilégzés, erőteljesen. Ha ez eleinte nehezen megy, akkor gyors gyaloglás során gyakoroljuk be. Egy idő után úgyis kialakítjuk egyéni légzéstempónkat. Hogy hány lépés alatt lélegzünk be és ki, attól is függ, milyen hosszúak a lépéseink. Ha mindvégig ügyelünk a helyes légzésre, elkerülhetjük, hogy szúrni kezdjen az oldalunk.

Minden futás előtt érdemes, sőt kötelező a bemelegítés és nyújtás. Erre különféle gyakorlatok szolgálnak, amelyek átmozgatják az egész testet, izomzatot. Bizonnyal mindenki emlékszik a tornaórák mozdulatsoraira, a fej- és vállkörzéstől a lábizmok átmozgatásáig és nyújtásáig.

A futás, kocogás technikájának elsajátítás közben fontos megtanulni, hogy energiatakarékosan fussunk. Így nem fáradunk ki gyorsan, és nem megy el a kedvünk a további edzéstől sem. Ne szökdécseljünk, ne lépjünk túl nagyokat, inkább „csoszogjunk, tipegjünk”. Ne emelgessük sem elöl a térdünket, sem hátul a sarkunkat! Teljes testünket használjuk, mozogjon karunk és vállunk is, a lábunk inkább csak alátámasztásra szolgáljon, mert a comb hamar kifárad.

A futás lényege az az öröm, amit az ember ki tud hozni belőle. Az öröm és az öröm forrása a mozgatórugója mindennapjainknak. Kimondva vagy kimondatlanul, hajszolva vagy áhítva, de mindannyian boldogságra, elismerésre, sikerre vágyunk. A futásban (és bármely más mozgásformában) mindenkinek ezt a személyes örömöt kell megtalálnia és átélnie ahhoz, hogy ne csak időszakos, látványsikerekkel, hanem egy új életformával gazdagodjunk.

A választás lehetősége adott, a döntést nekünk kell meghozni: felhúzzuk-e a futócipőt! Az se zavarjon meg bennünket, ha közben elsuhan mellettünk egy kismama a babakocsijával vagy egy nénike a járókerettel...